Colm Tóibín pályájáról és fiatalkori elszigeteltségéről beszélt
Colm Tóibín, a kortárs ír próza egyik legismertebb szerzője a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként érkezett Magyarországra, ahol átvette a Budapest Nagydíjat. A tizenegy regény szerzőjeként olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Brooklyn, A mester, a Nora Webster és a Long Island; könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. A fesztiválra magyarul is megjelent A Varázsló című regénye, amely Thomas Mann életét és családját állítja középpontba.
Az Indexnek adott interjúban Tóibín arról beszélt, hogyan kapcsolódik egymáshoz az írói bátorság, a személyes félelem és a történelmi felelősség. Felidézte, hogy 1976-ban Barcelonában, egy demokráciapárti tüntetésen rendőri gumibotos rohamot élt át, amelynek emléke máig visszatérő álmokban kísérti. Úgy véli, az írónak nincs a többi állampolgárétól különálló erkölcsi kötelessége, ugyanakkor bizonyos történelmi helyzetekben ismertsége politikai súlyt adhat a megszólalásának.
Thomas Mann példáján keresztül az óvatosság és a hallgatás kérdését vizsgálta. Mann az 1930-as években sokáig nem lépett fel nyíltan Hitlerrel szemben, később viszont Amerikában a demokrácia győzelméről beszélt. Tóibín szerint A Varázsló éppen azért érdekes, mert nem hősöket, hanem félelmekkel, családi kötődésekkel és ellentmondásokkal küzdő embert mutat be. Az író feladata szerinte nem a világ leegyszerűsítése, hanem a bonyolultság és az indítékok megértése.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔