Bálnákra vadászó óriási kardszárnyú delfin élhetett az Északi-tengerben
Egy mintegy 2,5 millió éve az Északi-tengerben élt, kihalt kardszárnyú delfin fosszíliái arra utalnak, hogy az orkák jóval korábban válhattak az óceánok csúcsragadozóivá, mint azt korábban feltételezték. A kutatók szerint az állat nemcsak halakkal táplálkozhatott, hanem más delfinekre és sziláscetekre, vagyis nagy testű bálnákra is vadászhatott.
A lelet története különleges: 1994-ben az Egyesült Királyság és Hollandia között dolgozó halászhajók vonóhálóval több teherautónyi fosszíliát emeltek ki a tengerfenékről. A rakományban mamutagyarak és több, látszólag egy nagyméretű, ismeretlen kardszárnyú delfinhez tartozó csontmaradvány is volt. A koponyatöredékekből és csigolyákból álló anyagot csak most vizsgálták meg részletesen.
A fosszíliák túl töredezettek ahhoz, hogy a kutatók egyértelműen új fajként írják le az állatot, de mérete és anatómiai jellemzői jól kirajzolódnak. Hosszúsága 7,2–7,7 méter lehetett, ami összemérhető a legnagyobb ma élő hím orkák méretével. Viszonylag mozgékony feje segíthette a nagy zsákmány megragadásában és széttépésében, fogai pedig mély, csonttal megerősített fogmederben ültek. Ez a felépítés ma elsősorban a tengeri emlősökre vadászó orkapopulációkra jellemző. A kutatást ismertető Hidde Bakker szerint az állat már legalább 2,5 millió éve elég nagy és ügyes volt ahhoz, hogy jelentős méretű prédát ejtsen el.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔