A Fátyolos nő márványszobor tizenkétezer eurós becslés után közel kétmillióért kelt el
Antonio Corradini 1688-ban született Velencében, és a 18. századi európai barokk szobrászat egyik kiemelkedő mestereként a virtuóz márványfaragással, különösen a vékony, áttetsző fátyollal borított nőalakokkal szerzett hívnevet. Megrendelői között szerepelt II. Ágost lengyel király és I. Péter orosz cár; művei Drezdába és Szentpétervárra is eljutottak. Egy évtizedet töltött Bécsben VI. Károly német-római császár udvari szobrászaként: a császárnak adományozott, az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermében álló szobor és a Hoher Markton álló Vermählungsbrunnen, a Házasságkötés kútjának alakjai a legismertebb munkái közé tartoznak. Prágában a Szent Vitus-székesegyház Nepomuki Szent János ezüst síremlékéhez készített szobrászati modellt; a síremléket Joseph Emanuel Fischer von Erlach tervezte. Pályája végén Nápolyban, a Sansevero-kápolnában 1752-ben faragta a Pudicizia, azaz Szemérmesség című márványszobrot. A bécsi Dorotheum a Donna velata, a Fátyolos nő eladásáról közölte, hogy az új aukciós csúcsot jelent a velencei mester számára. A tizenkétezer eurós becslés után a művet közel kétmillióért egy telefonon licitáló vásárló szerezte meg. A Velencében őrzött gipszmodelllel kimutatott kapcsolat új alapot adott a szerzőség vizsgálatához: a katalógus továbbra is Corradininek tulajdonítja a szobrot, de egyértelműen nem bizonyított, hogy ő készítette; a restaurálás és a kutatás így is jelentősen emelhette az értéket.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔