Szabó T. Anna a Látod-e, Isten? című gályarab-oratóriumról beszélt
A pozsonyi vésztörvényszék által 1674-ben koholt vádak alapján elítélt és Itáliába hurcolt protestáns prédikátorok közül az életben maradt lelkészeket 1676 februárjában Michiel de Ruyter holland tengernagy szabadította ki a gályarabságból. E megmenekülés háromszázötvenedik évfordulójára készült el Gryllus Dániel „Látod-e, Isten?” című oratóriuma, amelynek versbe szedett szövegét Szabó T. Anna írta. A történelmi örökség és a hit megtartó ereje előtt 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa is fejet hajtott Debrecenben, amikor a vallási megbékélés és kiengesztelődés jegyében megkoszorúzta a gályarabok emlékoszlopát.
Az új mű keletkezése kapcsán nyilatkozó Szabó T. Anna hangsúlyozta, hogy a költészet és a zene ritmusa életmentő kapaszkodóként szolgál a nehéz időszakokban. Felidézte, hogy Weöres Sándor és Kányádi Sándor verseit hallgatva már kora gyermekkorában megtapasztalta a ritmus és a szavak erejét. Saját lírájával a Nyugat és az Újhold hagyományaihoz kötődik, célja pedig a lehető legsűrűbb, ugyanakkor mindenki számára világos kifejezésmód.
A férjével, Dragomán Györggyel együtt alkotó író-költő vallja, hogy az irodalom nem elvont hegycsúcs, hanem mindennapi támasz. Segítő szándék vezérelte az édesanyja elvesztése utáni gyászfeldolgozást kísérő „Vigasz” című kötetének megírásakor, valamint az anyaság rejtett oldalait feltáró „Egy testben két szív” című antológia összeállításakor is. A most született oratórium szövege is ebből a belső hitből és a klasszikusok megtartó erejéből táplálkozik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔