Az elutasításra érzékenyebb anyáknál kapcsolódhat össze a gyermekkori bántalmazás és a keményebb nevelés
Egy új fMRI-vizsgálat szerint a gyermekkori bántalmazás és a későbbi keményebb nevelés közötti kapcsolat nem minden anyánál azonos módon jelenik meg. A Social Cognitive and Affective Neuroscience folyóiratban közölt kutatásban csak azoknál az anyáknál találtak összefüggést a súlyosabb gyermekkori bántalmazás és a tinédzserek szigorúbb fegyelmezése között, akiknek az agya erősebben reagált a társas elutasításra, mint a pozitív visszajelzésre. Azoknál, akiknél nem volt ilyen fokozott negatív érzékenység, a korábbi bántalmazás súlyossága nem járt együtt keményebb szülői viselkedéssel.
A kutatók szerint a gyermekkori bántalmazást átélt felnőttek egy része hajlamos lehet semleges arckifejezéseket is ellenségesnek, illetve a gyermek kétértelmű viselkedését szándékos dacnak értelmezni. Ez növelheti a kiabálás, a verbális ellenségesség, a testi fenyítés vagy a magyarázat nélküli büntetés kockázatát, miközben sok érintett felnőtt nem neveli ellenségesen a saját gyermekeit.
Camille R. Johnston, Ronan M. Cunningham és kollégáik 56, 11–18 éves gyermeket nevelő, átlagosan 46 éves női elsődleges gondozót vizsgáltak Philadelphia térségében. A résztvevők a gyermekkori fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazásról, valamint az elhanyagolásról is kérdőívet töltöttek ki; 60 százalékuk érte el a jelentős bántalmazás valószínűségét jelző klinikai küszöböt. Az eredmények arra utalnak, hogy az agy társas elutasításra és elfogadásra adott reakciói módosíthatják a bántalmazás generációkon átívelő kockázatát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔