Hetven éve tért vissza Kádár János szovjet harckocsikkal Budapestre a forradalom leverése után
Napra pontosan hetven éve, 1956. november 7-én, a forradalom leverése után Kádár János a szovjetek által kinevezett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vezetőjeként tért vissza Budapestre, szovjet harckocsik fedezetében, frissen hantolt sírok között. A dátumot a bolsevik hatalomátvétel 39. évfordulójára időzítették; Csepelen és a pesti külvárosokban még dörögtek a fegyverek. A konvoj a szolnoki szovjet bázisról indult: Kádár zöldre festett, lefüggönyözött BTR páncélozott szállítóban utazott, T–34-es és T–54-es tankok, valamint géppisztolyos szovjet alakulatok gyűrűjében. Alig egy héttel korábban, november 1-jén Nagy Imre Nemzeti Kormányának államminisztereként a rádióban még a népfelkelést méltatta. A Nagykörúton a város a 1944–45-ös ostromra emlékeztetett: kiégett tankok, romok, leszakadt villamosvezetékek, hevenyészett sírok. A végállomás a Parlament volt, akkor a Vörös Hadsereg és Ivan Szerov KGB-főhadiszállása; Ivan Konyev marsall azt akarta, hogy még aznap diadalt táviratozhassanak Nyikita Hruscsovnak. Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét szovjet tisztek kísérték be: ittas, megtört állapotban, fűtetlen szobában szignálta a kinevezéseket. Néhány kilométerrel odébb Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségen hallotta, ahogy Kádár volt harcostársait „fasiszta ellenforradalmároknak” bélyegzi. Az Üllői úton a járókelők némán hátat fordítottak a tankoknak. Utána statárium, internálótáborok, pufajkások következtek: közel 230 kivégzett – 1958-ban Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós –, több mint húszezer bebörtönzött, tízezrek internálva.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔