Először mérte a PISA a számítógépes problémamegoldást: a magyar diákok az OECD-átlag alatt teljesítettek

A PISA-felmérés 2025-ben először mérte a 15 éves diákok számítógépes problémamegoldását a „Tanulás a digitális világban" című új modul keretében. A vizsgálat nem azt firtatta, hogy a tanulók magabiztosan kezelik-e a számítógépet vagy elő tudnak-e állítani egy prezentációt, hanem olyan képességeket mért, mint az adatok elemzése, a kísérletezés, digitális produktumok létrehozása és javítása, valamint az önszabályozott tanulás: a saját teljesítmény értékelése, az előrehaladás követése és a motiváció fenntartása. A PISA hat képességszintet különített el; a jó eredmény a probléma felismeréséből, a megoldások kipróbálásából és az eredmények értelmezéséből, szükség esetén a módszer megváltoztatásából áll.

Magyarország 495 pontot ért el a 500 pontos OECD-átlaggal szemben, így valamivel elmarad a nemzetközi középmezőnytől. Az eredmények Szlovákiához állnak a legközelebb, míg Lengyelország és Ausztria szignifikánsan jobban teljesített, a kelet-közép-európai régióból pedig Csehország emelkedik ki.

A legfeltűnőbb jelenség az iskolatípusok közötti szakadék. A nyolcosztályos gimnáziumokban tanulók átlaga 575 pont, a hatosztályos gimnazistáké 557 – ehhez képest a technikumokban 488, az általános iskolában maradt 15 éveseknél 420, a szakképző iskolákban mindössze 408 az átlag, vagyis a két szélső érték között 167 pontos különbség mutatkozik. Nahalka István oktatáskutató felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem azt jelenti, hogy a gimnázium önmagában ennyivel jobban fejlesztené a digitális készségeket: a magyar iskolarendszer erősen szelektív, a teljesítmény szorosan összefügg a családi és társadalmi háttérrel, ezért az iskolatípusok közötti különbségekben az is megjelenik, hogy milyen hátterű és korábbi teljesítményű diákok kerülnek az egyes intézményekbe.