A mérgező kapcsolat a szektákhoz hasonlóan hálózhatja be az embert
A szektákról szóló sorozatok gyakran azt az érzést keltik a nézőkben, hogy az ilyen közösségekbe csak különösen hiszékeny vagy kevésbé önálló emberek kerülhetnek be. Rachel Bernstein szektakutató és házassági- és családterapeuta szerint azonban a működésüknek nincs köze az intelligenciához, és hasonló mechanizmusok vallási közösségeken kívül is megjelenhetnek, például bizonyos üzleti modellekben vagy mérgező párkapcsolatokban.
A közös alap a másik ember feletti fokozatos kontroll kialakítása. A kapcsolat kezdetén a másik fél gyakran szeretetteljesnek és támogatóinak tűnik, a „szeretetbombázás” során pedig kiemelt figyelmet és rajongást kap az érintett. A folyamat gyorsan halad, majd lassan megjelenik a külvilágtól való elszigetelés: a partner kritizálja a barátokat és a családtagokat, kellemetlen helyzeteket teremt, ezért az érintett idővel maga csökkenti velük a kapcsolatot. A visszajelzések hiányában egyre inkább a partner válik az egyetlen igazodási ponttá.
Ezt követheti az állandó önellenőrzés és a „tojáshéjon járás”: az ember már azt figyeli, mit mondhat vagy tehet anélkül, hogy dühkitörést váltana ki. A kapcsolat biztonságot és értelmes életcélt ígér, cserébe teljes alkalmazkodást követel. Emiatt a kilépés nehéz, a felépülés pedig sok tekintetben hasonló lehet ahhoz, amin egy szektából kiszabaduló ember megy keresztül.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔