Krasznahorkai: a saját életemben biztosan nem készül több film a műveimből, csak ha Tarr föltámad

Krasznahorkai László, a 2025-ös irodalmi Nobel-díj magyar kitüntetettje a Partizánnak adott, mintegy kétórás interjújában Gulyás Mártonnal több személyes és művészi kérdést is érintett – köztük azt, hogy a saját életében többé nem enged filmet készíteni a műveiből. Amikor Gulyás felteszi a kérdést, az író rávágja: állandóan kap ajánlatokat, de nemet mond. „Senkivel nem dolgozom együtt, csak a Bélával. Az én életemben biztos nem” – mondja, hozzátéve, hogy gyermekeinek majd papírt kell aláírniuk, miszerint az ő engedélyükkel sem készülhet film, „vagy Tarr föltámad és csinál egyet, vagy mindenki más esélytelen”. A más rendezőkkel szembeni elutasításának oka ennél prózaibb minden művészetelméleti indoklásnál: „Nem szeretem a filmeseket.” A beszélgetésben Krasznahorkai hiúságáról is nyíltan beszél: elmeséli, hogy autójával egyszer meglökte az előtte állót, a másik sofőr pedig azt kiáltotta a mögöttük türelmetlenkedőnek, hogy „nem látod, hogy az öreg nekem jött?”. Az „öreg” szó annyira megviselte, hogy hazamenve megkérte a feleségét, fényképezze le hátulról – meglátta magát, megsértődött és összeomlott, mert hiú, és a pocakjával sem tud beletörődni, bogy, ahogy mondja, annyira nem érdekli, hogy változtasson rajta. Gyávaságáról is vall: egy esti séta során, negyven felett, egy agresszív részeg megtámadta a barátnőjét, ő viszont félreállt és hagytá, hogy a nő intézze el – ezt máig szégyelli. A Tarr Bélával való viszonyáról azt mondja, komoly konfliktusuk egyszer volt, a A londoni férfi forgatásakor: amikor Tarrék megmutatták neki az első elkészült anyagot, annyira rosszul reagált, hogy kijelentette, ezt a filmet sem szabadna befejezni, és több film sem kellene, mert Tarr életműve többet ér annál. Az író arról is beszél, hogy pályája közepén rettegni kezdett attól, hogy amit papírra vet, az be is következhet – több írását ezért elhallgatta vagy megsemmisítette, és a Sátántangó teljes egészében a fejében készült el.