Felismertük-e Jézust? – Gondolatok az evangéliumhoz
Az évközi 34. vasárnapon, Krisztus a világmindenség Királya ünnepén az Egyház Jézus utolsó példabeszédét olvassa Máté evangéliumából (Mt 25, 31–46), amely a szenvedéstörténet előtt készíti fel a híveket a végső számvetésre. Ahogyan a közel-keleti pásztorok este különválogatták a juhokat és a kecskéket, úgy választja el az idők végén Krisztus az „áldottakat” az „átkozottaktól” – kizárólag a tettekben megnyilvánuló felebaráti szeretet alapján. Keresztes Szent János szerint az élet alkonyán a szeretetün
<truncated 159 bytes>
egrendítő üzenete, hogy amit a szegényekkel és szenvedőkkel teszünk vagy elmulasztunk megtenni, azt magával Jézussal tesszük. Mindkét csoport rácsodálkozik, mikor látta őt hajléktalanként, börtönben, kórházban vagy öregotthonban. Az elmélkedés ezért két dologra hívja a hívőket: vegyék komolyan az irgalmasság tetteinek elmulasztását a gondolattal, szóval és cselekedettel elkövetett bűnök mellett, másrészt – a betániai Mártának mondott szavakra utalva – az eucharisztikus Jézus előtti szentségimádásban ismerjék fel a rejtőzködő Istent, hogy a rászorulókban is meglássák őt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔