A szociális szorongás a negatív visszajelzésekhez igazítja az embereket

A szociális szorongással élők hajlamosak belső érzelmeiket a társaik negatív visszajelzéséhez igazítani, miközben a pozitívat többnyire figyelmen kívül hagyják – erre utal egy kis mintás, a Biological Psychology folyóiratban megjelent vizsgálat. A torz konformitás a szerzők szerint fenntarthatja a szorongást, mert a kritikus társas információt túlzottan átgondoltatja. A szociális szorongás a rossz megítéléstől való erős félelmet a befogadás iránti vággyal ötvözi; a csoportnormához igazodás gyakran a elutasítás elleni védekezés.

Lixia Cui, Xiaofei Dong és a Capital Normal University, valamint a Zhejiang Normal University kutatói az érzelmi konformitást vizsgálták: amikor valaki a várható belső érzéseit igazítja a többiekéhez. Skalpérzékelőkkel két feldolgozási szakaszt mértek: a társas konfliktus automatikus jelzését, amely a nézeteltérés után jellemzően mintegy 400 ezredmásodperccel jelenik meg, majd a későbbi, tartós elektromos aktivitást, amely a mély mentális erőfeszítésre utal.

Negyvennégy fiatal felnőttet vontak be, fele magas, fele nagyon alacsony szociális szorongás-pontszámmal. Háromszáz társas jelenetet láttak – fele semleges, fele fenyegető –, magukat a szereplő helyébe képzelték, és kilencfokú skálán értékelték, mennyire kellemes vagy kellemetlen lenne a helyzet. Ezután állítólag kétszáz egyetemista átlagos értékelését kapták, valójában előre programozott visszajelzést: a próbák egyharmadában egyezett a saját pontjukkal, egyharmadában kicsit pozitívabb, egyharmadában kicsit negatívabb volt. Harmincpercnyi szünet után ugyanezeket a képeket társas visszajelzés nélkül újra pontozták. A magas szorongásúak már eleve negatívabban értékelték a semleges jeleneteket, és ha a „társak” kellemetlenebbnek ítélték a helyzetet, a második pontozáskor drasztikusan rontották a saját értékelésüket.