Szakértők szerint a nők egészségében az MI csak akkor érhet el teljes potenciált, ha a leletek a teljes történetet tükrözik
Annemarie G. Hirsch és Jennifer Silva, a Seen But Not Heard: What Medical Records Don’t Tell Us About Women’s Lives című könyv szerzői a STAT-on amellett érvelnek, hogy a mesterséges intelligencia a női egészségügyben csak akkor hozhatja ki a belőle telhetőt, ha az orvosi iratok a teljes történetet rögzítik, nem csupán a klinikai feltételezéseket. A szeptemberi Gallup–Pivotal Women’s Health Survey szerint az amerikai nők 34 százaléka inkább vagy teljes mértékben egyetértett abban, hogy az elmúlt öt évben egy ellátó bagatellizálta vagy elutasította a tüneteit; 33 százalékuk számolt be téves vagy elmaradt diagnózisról, szemben a férfiak 21 százalékával. A szerzők 87 nő elektronikus kartonját párosították részletes interjúkkal: 53-an bizalomvesztő találkozást írtak le, de ezt csak hét karton rögzítette; 32-en téves diagnózisról számoltak be, dokumentálva mindössze nyolcnál; harmincan érezték, hogy tiszteletlenül bántak velük, ez azonban sehol sem szerepelt. Kate példája: tíz évnyi kimerítő kismedencei fájdalmát előbb elhízásra, fogyasztó műtét után mentális okokra – „mentális tényezőkből eredő gasztrointesztinális működészavarokra” – fogták; a fordulat akkor jött, amikor új férje jelenlétében feljegyezték a fájdalmas közösülést, és endometriosis derült ki. A kartonok narratívák: a klinikus kérdései, sztereotípiái és a nők bizalma határozzák meg, mi kerül bele. Az egyre terjedő MI-scribe-ok és diagnosztikai eszközök ezt a torz adatot tanulhatják tovább, ha a fájdalom valódi története kimarad.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔