A szörnyek nézőpontja is megjelenhet a Beowulfban
Egy új filológiai elemzés szerint a Beowulf nem kizárólag a hősök és a szörnyek hagyományos szembenállására épül, hanem bizonyos jelenetekben az ellenfelek nézőpontját is megmutathatja. Teraszawa Dzsun, a japán Aojama Gakuin Egyetem kutatója a SELIM folyóiratban megjelent tanulmányában a költemény 748. és 749. sorát vizsgálta újra. Ezek Beowulf és Grendel összecsapását írják le Hrothgar király csarnokában.
A vitatott részben Beowulf megragadja a teremtményt, miközben a költő az inwitþancum óangol kifejezést használja a hős szándékainak érzékeltetésére. A szó a korszak irodalmában gonoszságot, csalást és rosszindulatot jelent, ami nehezen egyeztethető össze Beowulf erényes, védelmező szerepével. A korábbi fordítók, köztük J. R. R. Tolkien és Seamus Heaney, ezért inkább haragként, határozottságként vagy éberségként adták vissza a kifejezést, mások pedig úgy módosították a mondatot, hogy a negatív tulajdonság Grendelhez kapcsolódjon.
Teraszawa szerint azonban az óangol nyelvtan alapján a szót eredeti, negatív jelentésében kell értelmezni. Az ellentmondás akkor oldódik fel, ha a jelenetet részben Grendel szemszögéből látjuk: számára Beowulf nem nemes megmentő, hanem fenyegető támadó. A kutató hasonló nézőpontváltást lát Grendel anyjának gyászos bosszúútjában és a sárkány történetében is, ahol a kincsek elrablói az állat szemében agresszorként jelennek meg. Az elemzés így a több mint háromezer soros, óangol nyelvű eposz összetettebb narratív technikáira hívja fel a figyelmet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔