A manchesteri labdarúgóklubok és a posztbirodalmi brit valóság
A Premier League első negyedének zárásakor és a 12 napos válogatott szünet előtt a két manchesteri óriásklub válsága uralja az angol sportmédiát. A Manchester United és az Aston Villa 4–4-es old traffordi döntetlenje jól szemlélteti a pályán tapasztalható zűrzavart. Miközben a bajnokság többi részén is történtek lényeges elmozdulások – a Tottenham például az utolsó előtti helyről a 11. pozícióig zárkózott fel, a Roberto De Zerbi vezette Brighton pedig őrzi lendületét –, a figyelem középpontjában Manchester maradt.
A Manchester City ősze a pénzügyi vádak szinte teljes elmarasztalásával indult, amit ugyan követett egy anfieldi győzelem, ám utána három aggasztó bajnoki vereség rázta meg a csapatot. A Manchester United még súlyosabb mélyrepülésbe került: nyolc tétmérkőzéséből mindössze egyet tudott megnyerni, és csupán egyetlen pont választja el a bajnoki tabella legalsó helyétől. A kispadon Michael Carrick állása tarthatatlanná vált; menesztése a válogatott szünetben várható, amint a klub megtalálja a kijelölt utódját.
A nehézségek azonban a teljes vezetői struktúrát érintik. Jason Wilcox futballigazgató mellett Omar Berrada vezérigazgató pozíciója is kérdésessé vált, aki korábban a Manchester City szponzori szerződéseit felügyelte, így a City fellebbezésének elutasítása esetén aligha maradhatna tisztségében a tőzsdén jegyzett Unitednél. A klub válságát egy olyan intézményi környezet mélyíti, ahol a kizárólag saját pénzügyi hasznukat kereső tulajdonosi kör lépései felülírják a szakmai racionalitást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔