Egy 19. századi útinapló nyomán azonosítottak kazahsztáni sziklarajzokat
Egy 19. századi útinapló és a hozzá kapcsolódó akvarellek segítségével azonosítottak egy ősi sziklarajzegyüttest Délkelet-Kazahsztánban. Az Orosz Földrajzi Társaság orosz–kazah kutatócsoportja Pjotr Szemjonov-Tyan-Sanszkij 1856 és 1857 közötti útvonalát követte, mintegy hatszáz kilométeres szakaszon. A cél az volt, hogy megtalálják azokat a történelmi és természeti helyszíneket, amelyeket a geográfus naplóiban és emlékirataiban feljegyzett. A Kokszu folyó völgyében különösen nehéznek bizonyult a korábban csak vázlatosan dokumentált sziklarajzok pontos helyének meghatározása, de a kutatók a részletes terepátvizsgálás során megtalálták a leírásban szereplő köveket.
A helyszínek azonosításában fontos szerepet játszott Pavel Kosarov, az egykori expedíciót kísérő művész rajz- és akvarellanyaga is. A legjelentősebb lelet egy hatalmas kőtömbre vésett, elágazó agancsú szarvas, amelyet a szakemberek a korai vaskorhoz kötnek. A motívum a Kr. e. 1. évezredben a térség sztyeppéin élő lovasnomád népek, elsősorban a szkíta népek keleti ágát alkotó szakák kulturális örökségéhez tartozik. A stilizált szarvas az állatstílus jellegzetes eleme volt, és feltehetően vallási jelentőséggel bírt. A kutatók geodéziai térképezést, légifotózást és háromdimenziós modellezést is alkalmaztak. A terepmunka adataiból interaktív térkép készül, amely a régészeti leletek mellett a térség geológiai és biológiai jellemzőit is bemutatja majd.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔