Az USA, Oroszország és Kína versenyez a Holdra szánt nukleáris reaktorokért
Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína versenyben nukleáris reaktort telepítene a Holdra, miközben a tudósok radioaktív baleset kockázatára figyelmeztetnek. A NASA januárban jelentette be, hogy 2030 végéig fejlesztené a Lunar Reactor 1-et; Oroszország Kínával 2036-ra céloz, hogy a Selena egy kínai vezetésű holdbázist lásson el. A berendezések a déli sarkvidék közelében, milliók óta árnyékban maradt kráterek jegének bányászatához kellenének: a jégből ivóvíz, levegő és rakéta-üzemanyag készülhetne, és a bázisokat is ezek látnák el. A Lunar Reactor 1 20 kilowattot adna, öt évig karbantartás nélkül működne, 6000 kilogramm alatti tömeggel, 3,7 méter hosszú és 5,5 méter széles rakétatérbe férve. A Selena 10 kilowattos, egy évtizedig üzemelhetne, mintegy 1100–1300 kilogrammos, hogy könnyebb legyen a lágy landolás. A reaktorokat Földön építenék, robotűrhajóval, lassú leszállással vinnék fel, és csak a Holdon kapcsolnák be. A Szovjetunió a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évekig több mint harminc, körülbelül 1000 kilogrammos hasadási reaktort küldött Föld körüli pályára kémholdak radarjához, uránhasadásból 3–5 kilowattal; ezek már nem működnek, más ország nem telepített űrreaktort. Washington hetven év alatt 20 milliárd dollárt költött űrnukleáris programokra, de az 1965-ös kísérlet óta nem indított sikeresen reaktort: az akkor műholdat hajtó berendezés 43 nap után egy nem nukleáris alkatrész hibája miatt leállt, és ma is kering. Simon Middleburgh, a Bangori Egyetem Nuclear Futures Institute igazgatója szerint a napenergia a Holdon havonta mintegy két hétre elsötétül, az akkumulátor és a dízel a földi indítás miatt túl drága, a nukleáris energia a kézenfekvő, felelősen használandó választás; a jégbányászathoz és a bázishoz valószínűleg három-négy reaktor együttese kellene. Elon Musk alumíniumot, titánt és szilíciumot is kitermelne műholdgyártáshoz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔