Pszichológus reagált az egyedülálló anyákat érő megbélyegzésre
Az Index ötrészes sorozatának záró cikke azokat a nőket mutatja be pszichológiai szempontból, akik partner nélkül vállalnak gyermeket, illetve egyedülállóként fogadnak örökbe. A fókuszban különösen az SMBC-anyák, vagyis a Single Mothers by Choice csoportja áll. Ők nem akartak lemondani a gyermekvállalásról azért, mert 35–40 éves korukig nem találták meg a megfelelő társat. A sorozat korábbi részei a közösség bemutatása mellett szakpolitikai és egészségügyi kérdésekkel, valamint a lombikkezelések útjával foglalkoztak.
Soltész Krisztina klinikai szakpszichológus szerint az SMBC-anyává válást gyakran hosszabb belső folyamat előzi meg. Az érintett nőknek el kell gyászolniuk a hagyományos, két szülőre épülő családképet, és fel kell ismerniük, hogy a család fogalma kultúránként, illetve személyenként is változhat. A szakember szerint problémát okozhat, ha ez a veszteségfeldolgozás elmarad: ilyenkor titkolózás, feszültség vagy irritáltság kísérheti a gyermek származásáról szóló beszélgetéseket. A sorstársi közösségek normalizálhatják a helyzetet, és gyakorlati tudással segíthetik a felkészülést.
A társadalmi megbélyegzés továbbra is erős: az egyedülálló anyákat gyakran önzéssel és azzal vádolják, hogy „csak maguknak szülnek”. Soltész Krisztina szerint a támogatási rendszer és az elvárások többnyire a hagyományos családmodellt tekintik alapnak, ami burkolt értékrendi hátrányt jelent. Ugyanakkor az egyszülős családokban arra is figyelni kell, hogy a gyermek ne érezze kötelességének az anya boldoggá tételét. A KSH 2022-es népszámlálása szerint a gyermeket nevelő családok 34 százaléka egyszülős, a 19 év alattiak több mint 40 százaléka pedig ilyen háztartásban él.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔