A párizsi Photo vásár a fotográfia kétszázéves évfordulójára épült, de kevésbé érzékeny a tiltakozásokra
A párizsi Grand Palaisban háromnapos, 29. Paris Photo vásár a franciaországi fotográfia kétszázéves ünnepségeivel esett egybe, és a médium eredetéhez, valamint a kezdetektől kísérő kérdésekhez nyúlt vissza. A kiállítók nem tartottak attól, hogy a tiltakozóknak célpontjai lesznek, mint az Art Basel Paris, amely két nappal korábban zárt; egy galériás szerint a fotó „nem elég drága” ehhez. A legerősebb szál a fénykép bizonytalansága volt: a bizonyíték fikcióba és performanszba csúszik. Egy 19. századi portré ritka Rimbaud-ábrázolásnak számít, bedagadt szemmel; a vita, hogy a költő-e, a kétszáz éves kérdést ismétli: az igazság vagy a hit számít-e jobban.
Lara Tabet a kurátor Yasmine Chemali közreműködésével készült Vitreous Bodyben marseille-i csatornák és vízfolyások mintáit keverte filmmel: a baktériumok felőrlik az emulziót, az agar-bioplasztikokon a kép tovább él és változik. A kolumbiai Felipe Romero Beltrán fekete-fehér képein afrikai migráns táncosokkal a rendőri lefektető pózokat ismételteti, fegyver és egyenruha nélkül a gesztusok gyengédek lesznek. Kourtney Roy Failed Postcards-sorozata a turistaképet szatirizálja; Silina Syan Made in Bangladesh-munkái apja falujában, Bidyakutban a külföldről finanszírozott palotákat mutatják, faragott keretekkel. A vásár vonzereje volt Patrick Waterhouse és Mikhael Subotzky tizenöt éves Ponte City-projektje Johannesburg 54 emeletes tornyáról, új, moduláris könyv-doboz installációval.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔