A segítség módja is meghatározza az idős szülők és felnőtt gyerekeik viszonyát
Az idősödő szülők támogatása nem pusztán gyakorlati segítségnyújtás: az is meghatározza a kapcsolatot, hogy a szülő mennyi önállóságot őrizhet meg közben. A Journal of Family Psychology című szaklapban 2026. október 26-án megjelent kutatás 128 szülő–felnőtt gyerek páros vizsgálatával kereste a kapcsolatot a kölcsönös támogatás és a depresszív tünetek között. A szülők átlagéletkora közel 70, felnőtt gyerekeiké 42 év volt.
A Haifai Egyetem kutatói a kötődéselmélet alapján kétféle támogatást különítettek el. A „biztos bázis” olyan érzelmi és gyakorlati támasz, amely segíti a másikat abban, hogy önállóan döntsön és cselekedjen. A „biztonságos menedék” ezzel szemben elsősorban vigaszt és megnyugvást jelent nehéz vagy szorongató helyzetekben. Az előbbi mindkét generációban kevesebb saját depresszív tünettel járt együtt, de nem jelentette automatikusan a másik fél jobb lelkiállapotát.
A felnőtt gyerekek vigasztaló támogatása azoknál a szülőknél kapcsolódott több depresszív tünethez, akiknek nagyobb szükségük lehetett érzelmi támaszra. Ez azonban nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot. A gyerekeknél is több tünet jelentkezett, ha sok vigaszt adtak, de kevés hasonló támogatást kaptak vissza. A kutatás tanulsága, hogy a segítségről közösen kell dönteni: például a bevásárlás átvállalása könnyebbség lehet, de a szülőtől elveheti a napi mozgást, kapcsolatait és a kompetencia érzését.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔