Margaret Atwood utolsó nagy története
Margaret Atwood új könyve, az Életek könyve – Memoárféleség több mint hétszáz oldalon idézi fel az írónő életét, pályáját és a hozzá kapcsolódó korszakokat. A 87 éves kanadai szerző, A szolgálólány meséje, az Alias Grace és A vak bérgyilkos írója ezúttal nem egy újabb rettenetes jövőképet épít fel, hanem saját világáról mesél. A kötetben egyszerre jelenik meg a huszadik század történelmi tapasztalata és a huszonegyedik század furcsasága: a diktatúrák, a feminizmus, az irodalom, valamint a társadalmi változások.
A könyv középpontjában részben Atwood több évtizedes kapcsolata áll a néhány éve elhunyt Graeme Gibsonnal. A visszaemlékezés egy olyan együttélést mutat be, amely nem házasságban működött, mégis sok tekintetben konzervatív családfelfogást tükrözött. Atwood ezen keresztül a szabadság és az elköteleződés viszonyát is újragondolja, miközben saját feminista és politikai nézeteiről sem mond le. Az írónő zöld ügyek melletti kiállása és társadalmi érzékenysége ugyanúgy része a portrénak, mint regényeinek keletkezése.
A recenzió szerint a kötet inkább közvetlen, szerkesztetlennek ható beszélgetés, mint hagyományos memoár. Atwood kitér a hatvanas évek Harvardjára, a női hallgatók kiszolgáltatottságára, a kelet-európai élet furcsaságaira, a miniszoknya egykori jelentésére és a kemény kontaktlencsék mindennapi nehézségeire. A könyvet ezért elsősorban Atwood rajongóinak ajánlja a kritika: számukra a széttartó történetek is egy nagy életmű személyes hátterét világítják meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔