A molekulák térbeli irányultságát befolyásoló reakciókért jár a kémiai Nobel-díj
Henri Kagan és Kenso Soai kapta a kémiai Nobel-díjat azokért a kutatásokért, amelyek megmutatták, hogy a kémiai reakciókban nem szükségszerűen keletkezik fele-fele arányban a molekulák két tükörképi változata. A molekulák „kezességét” kiralitásnak nevezik: a D- és L-formák összetétele azonos, térbeli elrendeződésük azonban egymás tükörképe. Ez a különbség az élő szervezetekben döntő jelentőségű, mert az enzimek kötőhelyei rendszerint csak az egyik változathoz illeszkednek.
Az élet főként egyetlen királis formát használ, például a cukrok D-formáját, ezért a másik változat sok enzim számára használhatatlan. Ez komoly kérdést vet fel az élet eredetével kapcsolatban: miként válhatott egy kezdetben feltehetően kiegyenlített, D- és L-molekulákból álló keverék egyoldalúvá? Korábban több elmélet is felmerült, köztük az, hogy egy enyhén irányított katalizátor idővel nagy többletet hoz létre, vagy hogy egy már kialakult királis termék a saját formájának további képződését segíti.
Henri Kagan elméleti munkája mellett tényleges reakciókban is igazolta ezeket a lehetőségeket. Királis katalizátorok keverékénél azt találta, hogy az egyik tükörképi forma sokkal aktívabb lehet a másiknál, így akkor is döntően az egyik változat képződését segítheti elő, ha a katalizátorok kezdetben azonos arányban vannak jelen. Kenso Soai kutatásai szintén azt támasztották alá, hogy a kiralitás kémiai úton felerősíthető. Az eredmények az élet kialakulásának egyik alapvető rejtélyéhez adnak kísérleti támpontot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔