A jó cselekedeteikről dicsekedő főnökök disgusztálhatják a beosztottaikat
Ha a vezető a munkahelyen a saját etikus tetteiről beszél – igazságosságról, őszinteségről, kedvességről, nagylelkűségről vagy együttérzésről –, az inspirálhatja a beosztottakat, de hencegésnek is tűnhet. A Journal of Applied Psychologyban megjelent kutatás szerint a különbség részben az, hogy a főnök mások jó cselekedeteit is kiemeli-e. A társszerzők, Grace Ching Chi Ho (Southern Methodist University, Cox School of Business) és Hudson Sessions (Arizona State University, W. P. Carey School of Business) ezt supervisor moral capitalizationnek nevezik: önmagára fókuszáló változatában a vezető a saját etikus lépéseit meséli, másokra fókuszálóban másokét. Az előbbi erkölcsi felemelkedést, csodálatot válthat ki, de szerénytelenség vagy képmutatás látszatával erkölcsi undort is; ez a két érzelem eltérően hathat az önkéntes, munkaköri kötelességen túli segítségnyújtásra. Ho szerint a vezetőknek példát kellene mutatniuk, de a saját jó tetteik fitogtatása erkölcsi fölénynek vagy őszintétlenségnek hathat. A szerzők háromhullámos terepi felmérést és kontrollált online kísérleteket végeztek, adataikat nyilvánosan közzétették. Először 305 teljes munkaidős vezető jelentkezett, mindegyikük egy gyakran együtt dolgozó beosztottat jelölt; a második és harmadik hullámban 285 dolgozó és 285 vezető válaszolt, hullámonként 93,4 százalékos aránnyal. Hiányzó adatok és figyelmi ellenőrzés után 254 vezető–beosztott páros maradt, akik átlagosan közel három éve dolgoztak együtt. Korábbi eredmények szerint a karriersikerek fitogtatása kompetensnek, de kevésbé melegnek láttatja a főnököt; egy 2026-os vizsgálatban a személyes jó hírek megosztása a beosztottakat lelkesnek mutatott viselkedésre kényszerítette, érzelmileg kimerítette, és kevésbé hajlandóvá tette a kollégák megsegítésére.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔