Az óceáni foszfor körforgása tarthatta oxigéndúsan az ősi Földet
A Föld légköre mintegy 2,3 milliárd éve, a nagy oxidációs esemény idején kezdett tartósan oxigéndúsabbá válni, ám sokáig nem volt világos, hogyan maradhatott fenn ez az állapot több millió éven át. Dél-afrikai ősi kőzetek vizsgálata most arra utal, hogy az óceánok foszforforgalma önfenntartó visszacsatolást hozott létre.
Ahogy az oxigén bekerült a tengervízbe, megváltoztatta annak kémiáját, és növelte a szulfát mennyiségét. Egyes mikrobák ezt használva hatékonyabban bontották le a szerves anyagokat, miközben foszfort juttattak vissza a vízbe. A több hozzáférhető foszfor fokozta a biológiai termelékenységet, így több szerves szén temetődhetett el a tengerfenéki üledékekben. Mivel a szerves anyag lebontása oxigént fogyaszt, az eltemetés elősegítette a légköri oxigén további felhalmozódását.
A kutatók a foszfort ásványi kötődése alapján választották szét, hogy megkülönböztessék az élőlények számára hozzáférhető és az ásványokba zárt mennyiséget. Eredményeik szerint az oxigénszint a nagy oxidációs esemény után nem feltétlenül maradt stabil, hanem több tízmillió éven át jelentősen ingadozhatott. A Nature Communications folyóiratban közölt eredmény az összetett élet késői megjelenésének okait is új megvilágításba helyezheti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔