Híres kémtörténetek: titkos üzenetek a kottákban, nők a hátországban
A Femina négy kémnő történetét idézi fel, akik a háborúk hátterében, gyakran névtelenül formálták az eseményeket. Josephine Baker (1906–1975) St. Louis szegény családjából indult, az 1920-as években Párizsban lett világhírű énekes-táncos, 1937-ben francia állampolgár. A második világháborúban a francia ellenállást és a katonai hírszerzést segítette: diplomáciai fogadásokon német és más tengelyhatalmi tisztviselőktől szerzett adatokat csapatmozgásokról, létesítményekről és hadműveleti tervekről. Az információkat láthatatlan tintával kottalapjaira jegyezte, így csempészte ki a megszállt területekről; híressége miatt a határőrök ritkán gyanakodtak rá. Szolgálatait az Ellenállás Érdemérmével, a Croix de Guerre-rel és a Becsületrenddel ismerték el. Később az emberi jogok és a faji egyenlőség szószólója lett; 2021-ben első fekete nőként helyezték jelképesen a párizsi Panthéonba.
Marlene Dietrich Berlinben született, A kék angyallal (1930) lett ismert, majd Hollywoodban folytatta. A nácik megkeresése ellenére sem tért vissza Németországba, 1939-ben amerikai állampolgár lett. A USO keretében Észak-Afrikában, Olaszországban és Franciaországban, gyakran a front közelében lépett fel. 1944-ben az OSS-szel működött együtt: a MUZAK propaganda-projektben német nyelvű dalokkal gyengítette a harci morált; a Lili Marleen a német katonák körében is népszerű maradt. 1947-ben Elnöki Szabadság-érdemrendet kapott. Julia Child a háború alatt szintén az OSS-nél dolgozott: 188 centiméteres magassága miatt a hadseregbe nem vették fel, a titkosszolgálatnál titkárnőként kezdte.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔