A houthik elleni hírszerzési háború fordulóponthoz érhet

A jemeni nyugati front összeomlása a King’s College London hadtudományi tanszékének senior fellow-ja szerint nem elsősorban a houthik létszámából következett, hanem egy összeolvasztott orosz–iráni parancsnoki rendszerből. Oroszország űralapú geoinformációs (GEOINT) és rádióelektronikai (SIGINT) képességeinek elemeit iráni vezetésű C2-rendszerbe integrálták, amely a houthi műveleteket támogatta. Tariq Saleh Nemzeti Ellenállási Erőinek (NRF) emberi beszivárgása tette lehetővé, hogy a technikai gyűjtés harctéri előnnyé váljon.

A szerző AURORAH-projektjével az Irán–USA háború idején orosz katonai felderítést azonosított Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, Bahrein, Irak, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Jordánia felett; a munka később egy CNN-vizsgálatot is segített. Jemenben Irán végezte az operatív integrációt: az orosz eredetű hírszerzést houthi jelentésekkel és emberi hozzáféréssel kombinálva feltérképezték Saleh parancsnokságát, valamint az NRF és a szaúdi vezetésű Egyesített Erők Parancsnoksága (JFC) közötti réseket.

Amikor a JFC–NRF és a belső NRF-útvonalak megbízhatatlanná váltak, hibás információ áramlott felfelé, zavaros utasítás lefelé. Egy NRF-parancsnok tartó állást vállalt, majd visszavonult; egy másik azt jelentette, hogy egy nem NRF jemeni alakulat elhagyott egy katonai repülőteret, holott még ott voltak – ez téves baráti képet adott, és csapás utáni veszteségekhez járult. A mokhai szaúdi különleges erők ismerték fel először, hogy a jelentett telepítés nem egyezik a valósággal; a légierőt nem lehetett szabadon bevetni. Egyes NRF-dandároknál a nyilvántartott állomány 50–60 százaléka nem jelent meg. Jabal al-Nar körül az NRF a fő houthi erők megérkezése előtt hagyta el az állásokat. A szerző szerint ez a rendszer most maga is támadás alatt áll.