Mexikó gyenge eredményei után Rafael Márquez került a bírálatok középpontjába
Rafael Márquez mindössze egy hónapja irányítja a mexikói válogatottat, de a csapat első négy felkészülési mérkőzése máris komoly bírálatokat váltott ki. Mexikó Kolumbia és Peru ellen is 1–1-es döntetlent játszott, majd 3–0-ra kikapott az Egyesült Államoktól, végül pedig 2–0-s vereséget szenvedett Chilétől. A mérkőzések sorrendje jól érzékelteti a hangulat romlását: a kezdeti bizakodást egyre nagyobb bizonytalanság, majd csalódottság és válságérzet követte.
A gyenge eredmények azért különösen fájdalmasak, mert a 2026-os világbajnokságon Mexikó évtizedek óta nem látott sikert ért el. Márquez Javier Aguirre stábjának tagjaként részese volt annak a menetelésnek, amely során a válogatott 1986 óta először nyert kieséses mérkőzést: Ecuador legyőzése után Angliától szenvedett bátor vereséget. A világbajnokságot követő barátságos meccsek azonban azt sugallták, hogy az akkori teljesítményben a hazai pálya, a szurkolók támogatása és más körülmények is szerepet játszhattak.
Márquez kinevezése logikusnak tűnt, hiszen korábbi válogatott csapatkapitányként és a Barcelona játékosaként jelentős tekintélyt szerzett, ugyanakkor vezetőedzői tapasztalata korlátozott. Saját szavai szerint nem akar ráerőltetni a csapatra egy Barcelonából átvett játékstílust, hanem az elérhető játékosokhoz alkalmazkodna. Úgy véli, Mexikó legnagyobb gondja nem a tehetség hiánya, hanem az, hogy nincs elegendő magas szintű futballista. A mostani válság ezért nem pusztán az új edző megítéléséről szól, hanem a mexikói futball régóta fennálló, rendszerszintű problémáit is felszínre hozza.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔