A mellékszereplők története erősebb a Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában
A Hogyan tudnék élni nélküled? a rendszerváltás óta legnézettebb magyar mozifilm lett: a Demjén Ferenc slágereire épülő romantikus zenés produkcióra több mint egymillió jegyet adtak el, miközben csaknem egymilliárd forintos állami gyártási támogatást kapott. A siker után elkészült a folytatás is, amelyre a Nemzeti Filmintézet már 1,3 milliárd forintot biztosított. A rendezői poszton Orosz Dénest Dyga Zsombor váltotta, a forgatókönyvet azonban továbbra is Goda Krisztina és Kormos Anett írta.
A második rész hat évvel az első film múltban játszódó eseményei után, 2000-ben veszi fel a történet fonalát. Betti és Csabi esküvője miatt ismét összegyűlik a régi baráti társaság a Balatonnál, miközben a szereplők élete látszólag rendeződött. Eszternek szerető férje és két gyereke van, Gergő Londonban befutott zenész lett, Gábor pedig párkapcsolatban él, és azzal szembesül, hogy van egy hatéves gyereke, akiről korábban nem tudott.
A film elején még működik az ezredforduló világának megidézése, később azonban a korszak részleteire fordított figyelem háttérbe szorul. A kritika szerint a folytatás éppen a mellékszereplők élethelyzeteiben kínálna érdekes konfliktusokat, de ezeket nem bontja ki elég mélyen. A fő történetszál továbbra is Gergő és Eszter esetleges újraközeledésére épül, miközben a film kevéssé vizsgálja, hogy hat év alatt milyen új kapcsolatok, felelősségek és eredmények váltak fontossá számukra. A Demjén-dalok és a közös éneklés ezúttal is bőségesen jelen vannak, de önmagukban nem pótolják a szereplők érzelmi motivációinak kidolgozását.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔