Fehér Renátó: Mikor gyújtjuk fel végre a könyvtárakat, Odüsszeusz?

Fehér Renátó a 24.hu-n közölt írásában Christopher Nolan új Odüsszeia-feldolgozásának kulcsmondatát, a „mi vagyunk a tengeri népek” felismerést tekinti át, és ebből indul ki a civilizációnk válságáról szóló gondolkodása. Az esszé értelmezése szerint a mondat nem csupán színpadias önostorozás vagy a patriarchátus és a posztkolonializmus okozta bűntudat performatív szlogenje, hanem a jövő felé is nyitott figyelmeztetés: éppúgy, ahogy a tengeri népek felperzselték Tróját és eltöröltek egy civilizációt, mi is veszélyeztetjük a sajátunkat, és nem hazafelé, Ithakába tartunk, hanem a bűntudat örvényébe – ám még nem késő változtatni. Fehér párhuzamot von Nolan Oppenheimerje és Odüsszeusza között is: mindketten a számító kapzsiság, a felsőbbrendűség és a technológiai innovátorok korlátlan hatalma által népirtáshoz vezető kulturális rend felelősségével kénytelenek megküzdeni, jutalmuk pedig csupán a tisztánlátás, nem a vigasz. Az írás további szála a mesterséges intelligencia körüli technológiai optimizmus veszélyeit vizsgálja: a trójai falótól az AI-ig ívelő ívben Fehér azt kérdezi, mitől leszünk mi magunk a civilizáció pusztulásának eszközei. Végül az Ithaka-képzetet is újragondolja: a hazatérés mára már nem jelenthetőségét, hanem a techmilliárdosok bunkereit jelenti – menedékeket, ahová nem mindenki kap meghívást. Az esszé a klasszikus eposz mai újramesélésével kérdez rá, mi marad a tudásból és a kultúrából, ha a magunkra szabadított technológia tüzében égnek a könyvtárak.