Miért nő az autizmusdiagnózisok száma? A kutatók egy kényelmetlen válasz felé tartanak

Az autizmus spektrumzavar diagnózisainak száma az elmúlt évtizedekben megdöbbentő ütemben nőtt, és ez a meredek emelkedés a laikusok számára gyakran járványszerű folyamatnak tűnik. A tudományos vita lényege azonban az, hogy pontosan mit is mérnek a kutatók: a „diagnosztizált esetek" száma, az egységes módszerrel szűrt populációkban mért gyakoriság, vagy az alapul fekvő biológiai incidencia – utóbbit azonban egyetlen tanulmány sem méri, mert autizmusra nincs biológiai teszt. A cikk 2011 és 2026 között megjelent tizennégy tanulmányt vizsgál. Az amerikai Yan-féle kutatás szerint 2013 és 2022 között a megkérdezett gyermekek és serdülők közel négy százaléka kapott autizmusdiagnózist, bár ez szülők által közölt orvosi megállapításokon alapult. A globális Zeidan-féle áttekintés átlagosan mintegy egy százalékos arányról számolt be, ám az egyes vizsgálatok becslései tízezer főre vetítve 1,09 és 436 között szóródtak – a kutatók ezt a négyszázszoros eltérést a vizsgálati módszerek és társadalmi körülmények különbségére, nem biológiai változásra vezetik vissza. Az angol primer ellátási adatokban 1998 és 2018 között 787 százalékkal nőtt a rögzített diagnózisok száma, miközben az átlagos diagnóziskor a 9,6 évről 14,5 évre emelkedett, és a legmeredekebb növekedés felnőttek és nők körében történt. A svéd, több mint 2,7 millió gyermeket követő BMJ-tanulmány hasonló demográfiai eltolódást jelez. Összességében a bizonyítékok azt mutatják: nem világos, hogy az autizmus biológiai gyakorisága nőne – a számok ugrása nagyrészt a felismerés, a diagnosztikai kategóriák kibővülése és a különböző mérési módszerek különbségének tulajdonítható.