Csete Borbála: Fékek és ellensúlyok kellenek a színházakban
Csete Borbála írása azt vizsgálja, hogyan lehet a színházakban olyan intézményi működést kialakítani, amely nem függ kizárólag a vezető személyétől. A kérdés különösen fontos egy olyan közegben, ahol a rendezők és igazgatók nemcsak egy-egy előadásról döntenek, hanem szerepekről, szerződésekről, későbbi munkákról és szakmai lehetőségekről is. A színházi világ kicsi és zárt, ezért a hierarchikus, szakmai és egzisztenciális függés az átlagos munkahelyekhez képest is erősebben kiszolgáltatottá teheti a dolgozókat.
A szerző szerint a művészi szabadság valóban magában foglalhat provokatív, szokatlan vagy nehéz helyzeteket, de ez nem jelent korlátlan felhatalmazást. A művészi munka és a hatalmi visszaélés könnyen összemosódhat, különösen akkor, ha valaki azért vállal el egy szexuális vagy fizikai kontaktussal járó jelenetet, mert fél a szerep elvesztésétől, a visszahívás elmaradásától vagy a szakmai körből való kiszorulástól.
A cikkhez készített háttérbeszélgetések egyik megszólalója Székely Kriszta, a Katona József Színház igazgatója volt. Szerinte pontosabb a problémákat munkahelyi visszaélésként megnevezni, miközben a színházi közeg sajátosságait sem szabad figyelmen kívül hagyni. Csete Borbála arra jut, hogy a valódi művészi szabadság feltétele a biztonságos, szabályozott környezet, ahol a dolgozók félelem nélkül jelezhetik a visszaéléseket, és nemet mondhatnak a számukra elfogadhatatlan helyzetekre.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔