Philippa Gregory: „Száz 18. századi regény elolvasása volt a tökéletes írói iskola”
Philippa Gregory brit regényíró felidézte meghatározó olvasmányélményeit, amelyek elindították az irodalmi pályán. Már háromévesen a betűket böngészte a képek helyett, később pedig heti négy könyvet olvasott a könyvtárból. Gyerekként Alison Goudge műve, a The Little White Horse oltotta belé a történelmi fikció szeretetét, kamaszként pedig Jane Austen precíz, feszes stílusa és Rudyard Kipling, valamint Georgette Heyer történetei formálták ízlését. Később E. P. Thompson The Making of the English Working Class című munkája mutatta meg számára, hogyan lehet elhivatottan feltárni a múlt elfeledett rétegeit.
Hivatásos íróvá válásának igazi alapját a doktori disszertációja adta, amelyhez több mint száz népszerű 18. századi regényt – köztük a Don Quijote, a Clarissa, a Gulliver utazásai és a Moll Flanders szövegét – olvasott és elemzett végig. Ez jelentette a tökéletes íróiskolát a szerkesztés, a jellemábrázolás és a tempó terén, méghozzá a modern regény születésének korszakából tanulva. Gregory emellett Charles Dickenst – különösen a Dombey and Son címűt – csak felnőttként szerette meg, vigaszként újra meg újra Iris Murdoch The Sea, the Sea című könyvéhez tér vissza, míg későbbi felfedezettje Molly Keane és a Good Behaviour című regény. Új kötete Royal Witch címmel jelent meg a HarperCollins kiadónál.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔