Intim portré jelent meg Whitney Houstonról
Whitney Houston 2012-es halála óta a róla szóló művek többsége intő példaként, a lecsúszott popcsillag sablonjaként mutatta be az életét. Ezzel a leegyszerűsítő szemlélettel szakít Emily Lordi, a Vanderbilt Egyetem irodalomprofesszora a White Rabbit kiadónál megjelent, Holding Lightning című életrajzi könyvében. A szerző Houston queerségét, drogproblémáit és magánéleti konfliktusait nem elrettentő kisiklásként láttatja, hanem rendkívüli tehetsége, családi traumái és a fekete kiválóság megtestesítésére irányuló társadalmi nyomás kontextusában értelmezi.
A kötet zenei zseniként pozicionálja az énekesnőt: bár nem volt dalszerző a Prince és Michael Jackson által fémjelzett érában, virtuóz melizmatikus énektechnikája és gesztusai olyan alapkövet jelentettek, amely Ariana Grandétól Taylor Swiftig máig hat. Lordi a Több mint testőr utáni időszakot sem pusztán lejtmenetként ábrázolja, hanem olyan korszakkal azonosítja, amikor a leginkább önazonos, fekete és feminista művei születtek. Houston elhagyta a nyolcvanas évek steril imázsát, és az olyan albumokkal, mint a My Love Is Your Love, valamint a fiatalok mentorálásával a művészi önkifejezés új szintjére lépett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔