A Black Bag hangoskönyvében Luke Kennard komikusi időzítése is érvényesül
Luke Kennard Black Bag című, Booker-díjra jelölt kampuszkomédiájának névtelen elbeszélője egy londoni, munkanélküli színész, aki három hónapja nem kapott szerepet, lakbérhátraléka van, és még a kávéit is csak nehezen engedheti meg magának. Egy különös álláshirdetésre jelentkezik, amely egy pszichológiai vizsgálathoz keres színészt. A munka lényege, hogy fehérneműre vetkőzve bemásszon egy fekete bőrtáskába, amelyen két szemnyílás és a láb számára kialakított lyukak vannak, majd egyetemi szemináriumokon némán üljön, miközben a hallgatók őt figyelik.
A hangoskönyvet maga Kennard olvassa fel, és a recenzió szerint komikusi időzítése különösen jól érvényesül a helyzet abszurditásában. A főhősnek többek között forgóajtókkal kell megküzdenie, egy kártyát pedig a táska belsejére, mellmagasságban rögzítve próbál használni kávéfizetéskor. A történet ötletét egy 1967-es, az Oregon State Universityn végzett társadalmi kísérlet adta, amelyben egy hallgató fekete táskában vett részt órákon. Kennard műve Yoko Ono 1964-es Bag Piece című konceptuális alkotására is utal.
A szokatlan humor mögött komolyabb kérdések húzódnak meg: hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok, és mit jelent férfinak lenni. A Guardian Books ajánlói között Margaret Hodge Battle Axe című, 14 óra 43 perces politikai memoárja, valamint Tim Pope I Shoot Rock Stars című, 10 óra 6 perces visszaemlékezése is szerepel.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔