Valóban jelezheti az élettartamot, meddig bírunk függeszkedni?
A közösségi médiában népszerű dead hang, vagyis a rúdon való függeszkedés sokak számára a hosszú élet egyszerű mércéjének tűnik, de a tudományos bizonyítékok ennél jóval óvatosabb értelmezést indokolnak. A kapcsolódó állítások elsősorban a fogáserősség kutatásaira támaszkodnak: egy 2015-ös, 17 ország csaknem 140 ezer lakosát vizsgáló Lancet-tanulmány szerint a fogáserősség 11 fonttal, vagyis mintegy 5 kilogrammal való csökkenése 16 százalékkal magasabb általános halálozási kockázattal járt. Egy 2018-as, nagyjából félmillió résztvevős elemzés pedig az alacsonyabb fogáserősséget több szív- és érrendszeri, légzőszervi betegség, valamint egyes daganatok gyakoribb előfordulásával hozta összefüggésbe.
A fogáserősséget ezekben a vizsgálatokban kézi dinamométerrel, néhány másodpercig kifejtett maximális erő alapján mérték. A függeszkedési idő ezzel szemben a testsúlyt, az alkari állóképességet, a váll működését, a technikát és a gyakorlást is próbára teszi. Egy 2025-ös edzésvizsgálatban minden csoportnál javult a függeszkedési idő, miközben a maximális fogáserősség nem mindenkinél fejlődött azonos mértékben. Ez arra utal, hogy a két mérés eltérő képességeket jelez, és jelenleg nincs olyan kutatás, amely a függeszkedési időt közvetlenül a halálozási kockázattal kapcsolná össze.
A napi életben ettől még hasznos lehet a jobb fogás és vállállóképesség, például lépcsőn való kapaszkodáskor, esés kivédésénél vagy nehéz csomagok cipelésekor. Az interneten gyakran emlegetett egy-két perces célérték azonban nem igazolt élettartamküszöb. Érdemes inkább mindig azonos körülmények között, saját korábbi eredményeinkhez viszonyítva mérni a fejlődést.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔