Hét Final Fantasy-játék, amely szerint a Polygon több figyelmet érdemelne
A Polygon hét alulértékelt Final Fantasy-címet emel ki. A Square Enix sorozata 1987-ben indult NES-en; a főág 16 játéka mellett spin-offokkal együtt több mint száz rész készült, a feledhető mellékágak és a már nem játszható mobiljátékok helyett rejtett gyöngyszemeket és kísérleteket ajánlanak.
A 2003-as Final Fantasy 10-2-ben Yuna a 2001-es Final Fantasy 10 eltűnt főhősét, Tidust keresi. Ez az első és egyetlen, teljesen női főszereplőgárdájú FF, és a kevés többvégű rész egyike. A komoly FF10-zel szemben könnyed, nőies hangvételű; a késő kilencvenes–kora kétezres mágikus lányos és idol-animéből, valamint a 2000-es Charlie’s Angels-feldolgozásból merít (Drew Barrymore, Lucy Liu, Cameron Diaz). A munkahelyrendszert a Dressphere váltja: van fekete mágus, tolvaj, Lady Luck és mascot osztály is. Mély testreszabás, kemény harc és Y2K-hangulat jellemzi; Switchön, Switch 2-n, PS4-en, Windows PC-n és Xbox One-on játszható.
A Theatrhythm Final Bar Line ritmusjáték enyhe RPG-elemekkel: 385 dal az alapszállításban, DLC-vel 505. Száznégy karakterből négyes csapatot lehet összeállítani, Sephiroth és Kefka is játszható. Piros ikon: gombnyomás; sárga nyíl: analógkar-billentés; zöld sáv: tartás; egyszerű módban minden egyszeri gombnyomás. Van online többjátékos és kanapés kooperáció. A 2011-es PSP-s Final Fantasy Type-0 a Persona 3 és 4 iskolás-társas szimulációjára is reagál: mágikus iskolában a Nulla osztály tizennégy diákját birodalmi támadáskor katonai szolgálatra hívják. A harc a 2007-es Crisis Core: Final Fantasy 7-re épül, és előrevetíti az FF15 és FF16 akciós irányát; a FF7 Remake-hez hasonlóan három csapattag között bármikor lehet váltani. Naptárrendszer és osztálytársi kapcsolatok is vannak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔