Ha nem arról írnék, ami mozgat, az olyan lenne, mintha börtönbe zárnám magam
Arundhati Roy, az 1997-ben debütáló regényével Booker-díjat nyert indiai írónő az Al Jazeera műsorában fejtette ki, miért vállalja fel következetesen a politikailag és társadalmilag kényes témákat. Roy a kezdetektől fogva kiemelten foglalkozik a társadalmi igazságtalanságokkal, és műfajtól függetlenül – legyen szó szépirodalomról, tényirodalomról vagy politikai esszékről – a közéleti kérdések tematizálását elengedhetetlen alkotói kötelességének tekinti. Szavai szerint ha nem azokról a kérdésekről írna, amelyek valóban foglalkoztatják, az számára olyan érzés lenne, mintha saját magát zárná börtönbe.
A nemzetközileg elismert szerző nyíltan és élesen bírálja Narendra Modi miniszterelnök kormányzatát. Megfogalmazása szerint India rendkívül szegény ország, amelynek vezetése megfosztja polgárait az érdekérvényesítéstől, miközben elhallgattatja a kritikus hangokat és a másként gondolkodókat. Roy fellépése ráadásul messze túlmutat az irodalmi művein: személyesen is részt vett a miniszterelnök politikája elleni tüntetéseken.
Tevékenysége és határozott kiállása erősen megosztja a közvéleményt. Míg támogatói kérlelhetetlen aktivistaként tekintenek rá, aki bátran számonkéri a politikai elitet, addig bírálói azzal vádolják, hogy megosztó jelenség és India-ellenes nézeteket képvisel. Bár az országot szerinte folyamatos botrányok rázzák meg, Roy továbbra is bizakodó, és meggyőződése, hogy a politikai változás már úton van.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔