Darlene Love életéről szóló dokumentumfilm: a „He's a Rebel" énekesnőjének nehéz útja a visszatérésig

Barry Avrich „Darlene Love: I Know Where I've Been" című dokumentumfilme a popzene történetének egyik legnagyobb énekesnőjének pályáját mutatja be, és egyszerre meditáció a popipar azonosságának, elismerésének és kihasználásának kérdéseiről. Love az 1960-as évek elején Phil Spector lemezgyárai tagjaként rögzítette meghatározó dalait: 1962-ben a Blossoms nevű együttes vezetőjeként ő énekelte a „He's a Rebel" című számot, a falhangzás (Wall of Sound) prototípusát, amelyet azonban Spector a New Yorkban tartózkodó Crystalsnak tulajdonított, mert siettetni akarta a kiadást. Love a Crystals egy másik dalában, a „He's Sure the Boy I Love"-ban is fődalt énekelt, háttérvokált számos más Spector-felvételen, és 1963-ban szerezte az évszázad legnagyobb karácsonyi popdalát, a „Christmas (Baby Please Come Home)"-ot – ezt a felvételt azonban a „The Phil Spector Christmas Album" sorsa árnyékolta be, mert 1963. november 22-én, Kennedy elnök meggyilkolásának napján jelent meg, így nem lett sikere, és Spector hamarosan leállította a terjesztést; az albumot csak az Apple Records újrakiadása mentette meg 1972-ben. Love neve így a legnagyobb dalával együtt is ismeretlen maradt. Tizenhárom évvel ezelőtt Morgan Neville „20 Feet from Stardom" című Oscar-díjas dokumentumfilmje már a rocktörténet legendás – többségében fekete – háttérénekesei előtt tisztelgett, és Love kiemelten szerepelt benne; a díjátadón az ő felszólalása is emlékezetes maradt. Ám Love esete különleges: ő nem egyszerűen háttérben maradt énekes, hanem egyszerre volt sztár és láthatatlan – vezette az éneklést a legvarázslatosabb felvételeken, miközben a nevét törölték, így a hangja mindenki számára ismerős volt, mégsem tudták hozzá kötni. A 85 éves Love a film mai interjújában örökké fiatalnak tűnik: a jelenkori felvételek és gazdag archív anyag keverékéből épülő dokumentum az ő életén keresztül mutatja be a dicsőség, az igazságtalanság, az elszalasztott lehetőségek, a dac és a késői elismerés sajátos keverékét, és végül nemcsak ehhez a kivételes művészhez visz közelebb, hanem a popzene rejtélyeihez is. A visszatéréshez hozzájárult, hogy David Letterman 1986-ban fellépőként bemutatta a karácsonyi dallal, amely később éves rituálévá vált műsorában, és ezen az úton ismerte meg Paul Shaffert is.