Új felfedezés kérdőjelezi meg a 11 600 éves Göbekli Tepe titokzatos célját

A délkelet-törökországi hegyvidéken fekvő, mintegy 11 600 éves Göbekli Tepét a kilencvenes évek közepe, Klaus Schmidt német régész ásatásai óta a világ legelső ismert templomaként tartják számon, amelyet kizárólag szertartásokra és rituális összejövetelekre használtak építői. Az időszámításunk előtt nagyjából 9600 és 8200 között több fázisban épült, monumentális faragott kőtömbökkel díszített lelőhely korábbi struktúráit rendre szándékosan betemették, így alakult ki a helyszín dombszerű jellege.

A PLOS One folyóiratban megjelent új kutatásukban Lee Clare és Julia Gresky régészek bemutatták az első olyan, épen megmaradt temetkezéseket a lelőhelyen, amelyek alapjaiban módosíthatják az eddigi elméleteket. A szakértők két, körülbelül i. e. 8700 és 8000 közé tehető sírt tártak fel: az egyikben egy felnőtt nő, egy fiatal férfi és egy serdülő lány maradványai nyugodtak egy közös gödörben, míg a másikban egy befelé görnyedő testhelyzetben, az oldalára fektetett középkorú nő csontváza feküdt.

A felfedezés – a korábban azonosított gabonatároló helyiségek mellett – azt a képet erősíti, hogy Göbekli Tepe nem csupán szentélyként, hanem állandó lakóhelyként is működött. A kutatók rámutattak arra is, hogy a korábban talált, szétszóródott és koponyakultuszra gyanút adó csonttöredékek vélhetően erózió és földcsuszamlások révén mozdultak el eredeti környezetükből.