Amikor a GDP nem jön össze: mennyivel él szűkösebben egy átlagcsalád ősztől

Szeptember végén lejár a kamatstop, ősszel újratárgyalják a hároméves béralkut — mindkettő ugyanoda fut ki: a háztartások zsebébe. Egy konkrét példán végigszámoljuk, mennyi az annyi.

Két hír futott be egymás után a nyáron, és mindkettő ugyanarra a mondatra fut ki: nincs elég növekedés ahhoz, hogy azt kapja a háztartás, amit ígértek neki. Az egyik a hároméves béralku, amit újra kell tárgyalni, mert a gazdaság nem termeli meg a hozzá szükséges 4 százalék feletti GDP-bővülést. A másik a kamatstop, ami szeptember végén kifut, és több mint 200 ezer hiteladós törlesztőjét teheti drágábbá anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi jön helyette. Nézzük meg, mit jelent ez konkrétan egy család költségvetésében.

**A béralku: papíron szép, a valóságban lassabb**

A 2024 végén megkötött hároméves megállapodás szerint a minimálbérnek 2025-ben 9, 2026-ban 13, 2027-ben pedig 14 százalékkal kellett volna nőnie, hogy 2027-re elérje az átlagkereset felét. Ez nem üres szám: uniós irányelv ajánlásán alapul, és a szakszervezetek – érthető módon – ma is ehhez ragaszkodnak.

Csakhogy a feltétel, ami mögötte állt, nem teljesült: a gazdaság 2025-ben nem nőtt évi 4 százalék fölött. Ennek eredményeként idén már csak 11 százalékkal emelkedett a minimálbér a tervezett 13 helyett, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal a korábban vállalt ütem helyett.

Vegyünk egy 2024-ben 266 800 forintos bruttó minimálbérből induló keresőt. A 9 százalékos 2025-ös emelés után 290 800 forint bruttó lett a fizetése. Ha a 13 százalékos 2026-os emelés valósult volna meg, most 328 600 forintot bruttóznia, nettóban körülbelül 218 500 forintot kellene hazavinnie. A tényleges 11 százalékos emelés után viszont 322 800 forint bruttó, azaz nagyjából 214 700 forint nettó jön össze.

A különbség fejenként havi 3800 forint. Egy két minimálbéres keresőt foglalkoztató háztartásban ez már 7600 forint havonta – csak azért, mert a növekedés elmaradt attól, amit a megállapodás aláírói feltételeztek. Ez nem apokalipszis, de az a fajta pénz, ami egy hónapban a gyerek tornafelszerelését vagy a fűtésszámla emelkedését fedezné.

És itt jön a kérdés, amire ma senki nem tud válaszolni: mi lesz 2027-ben, amikor a megállapodás szerint 14 százalékos emelés jönne? Ha a GDP-növekedés idén sem közelíti a 4 százalékot – és erre egyelőre semmi jel nem utal –, ez az ütem is szükségszerűen csúszik. Hogy mennyivel, azt a felek szeptember végén–október elején kezdik el egyeztetni. Addig ez nyitott kérdés, nem lekönyvelhető veszteség.

**A kamatstop: a másik oldalról érkező ütés**

Miközben a bérfronton lassulásról beszélünk, a törlesztési oldalon konkrét dátum és konkrét fájdalom közeleg. Szeptember végén megszűnik a jelenlegi formájában a kamatstop, ami eddig több mint 200 ezer lakossági hiteladóst védett attól, hogy a piaci kamatokat fizesse a hitelére.

Nézzük meg, mit jelent ez egy tipikus, még futó lakáshitelnél. Vegyünk egy 12 millió forintos fennmaradó tartozást, 15 év hátralévő futamidővel – ez nem egyedi eset, sok kamatstopos hitel épp ebben a nagyságrendben mozog. A kamatstop alatt érvényes, mesterségesen befagyasztott kamatszinten (nagyjából 4,5 százalék körül) a havi törlesztő körülbelül 91 800 forint. Ha ugyanez a hitel a jelenlegi piaci, BUBOR-alapú kamatra állna át (nagyjából 8 százalék), a törlesztő 114 700 forintra ugrana. Ez havi 22 900 forint plusz teher – közel 25 százalékos emelkedés egyetlen tollvonástól.

Fontos hangsúlyozni: ezek a számok egy konkrét, feltételezett hitelre vonatkozó illusztrációk, a valós tartozás, futamidő és kamatszint hitelenként eltér. De a nagyságrend – 20-25 százalékos törlesztőnövekedés – az, amivel érdemes számolni, ha valaki kamatstopos hitellel rendelkezik.

**Amikor a két hatás összeadódik**

Ha összerakjuk a két számsort: a családunk már most, a béralku csúszása miatt havi 7600 forinttal kap kevesebbet annál, mint amit vártak neki. Ha ráadásul kamatstopos hitele is van, október elejétől plusz 22 900 forinttal nő a törlesztője. Ez összesen közel 30 500 forint havi szűkülés egyetlen őszön – anélkül, hogy a család bármit rosszul csinált volna. Ez egy átlagos rezsiszámla nagyságrendje.

Amit még nem tudunk, és amit érdemes lenne kérdésként feltenni, nem feltételezésként lezárni: pontosan milyen célzott támogatás váltja a kamatstopot, és kiterjed-e éppen azokra, akiknek a jövedelme most is csak szűkösen fedezi a törlesztést? Fokozatos, jövedelemhez igazított kivezetés lesz, vagy egyik napról a másikra állnak át a piaci kamatra? És a béralkuban: mekkora emelés jön ki a szeptemberi-októberi egyeztetésekből a 2027-es 14 százalék helyett?

**Kit terhel a felelősség – és mi nem vádaskodás, hanem tény**

A jelenlegi kormány szerződéses vállalása, hogy 4 százalék feletti GDP-növekedést produkál a béralku fenntartásához. Ez nem teljesült – ez tényszerűen ellenőrizhető állítás, nem politikai vád. Ha egy kabinet aláír egy feltételhez kötött megállapodást, elvárható, hogy a feltételt is teljesítse, vagy legalább időben, részletesen kommunikálja, mi jön helyette. Eddig az utóbbi is hiányzik: konkrét számok a béralku módosításáról és a kamatstop utáni rendszerről egyaránt csak szeptembertől várhatók.

Ugyanakkor tisztességtelen lenne elhallgatni két dolgot. A hároméves béralkut nem a jelenlegi kabinet kötötte – 2024 végén, más kormányzati összetétel mellett született. A mostani kormányra hárul a feladat, hogy kezelje a más által vállalt, immár tarthatatlanná vált ütemtervet, ez más felelősségi kategória, mint ha ő maga írta volna alá.

És a legerősebb ellenérv, amit meg kell említeni: a kamatstop örökre nem tartható fenn. Egy mesterségesen befagyasztott kamatszint hosszú távon torzítja a bankrendszert, és végső soron az adófizetőkre – vagy a bankok árazásán keresztül minden hitelfelvevőre – hárítja a különbözetet. A kérdés tehát soha nem az volt, hogy megszűnjön-e, hanem hogy mikor és hogyan, milyen ütemben, kiket védve közben.

**A közhelyek, amik nem válaszok**

„Majd a piac megoldja” – ezt hallani a kamatstop kapcsán azoktól, akik szerint a lakáshitelesek egyszerűen alkalmazkodnak majd a magasabb törlesztőhöz. Csakhogy a piac nem alkalmazkodik: az emberek alkalmazkodnak, mégpedig úgy, hogy kevesebbet költenek másra, vagy fizetésképtelenné válnak. „Majd az állam megoldja” – ezt halljuk a béralku kapcsán, mintha egy kormányzati ígéret önmagában elég lenne ahhoz, hogy a GDP nőjön. Nem elég. A növekedés nem parancsszóra jön létre, és amíg nem jön, a különbözetet valakinek fizetnie kell. Ez év őszén ez a valaki egy 12 milliós hitellel és két minimálbéres keresővel rendelkező család, akinek a költségvetéséből havi 30 ezer forint egyszerűen eltűnik – mire senki se figyel oda igazán, mert egyik szám sem elég nagy ahhoz, hogy önmagában főcím legyen.