Öndicséret házilag: mit ér a kormány száznapos listája, ha a kormány állítja ki a bizonyítványt?

A Tisza-kormány pénteken saját honlapot indított, hogy összeszámolja, mit teljesített az első száz napban — ugyanaznap, amikor Paks újraindulását és új országjárást is bejelentett. A kérdés nem az, hogy sok-e a tétel, hanem hogy ki ellenőrzi őket.

Augusztus 20-a idén két regiszterben zajlott. Az egyikben ott volt a szokásos állami ceremónia, a másikban egy sűrű politikai nap: Magyar Péter a Margitszigeten bejelentette a tizenöt várost érintő új országjárást, szólt a paksi atomerőmű helyzetéről, és a kormány néhány órán belül elindította az eredmenyek.kormany.hu oldalt is. Ez utóbbi a legérdekesebb, mert nem egy beszéd, hanem egy intézmény: a kabinet innentől saját magának állít ki bizonyítványt, folyamatosan bővíthető formában.

A logika önmagában nem új, csak a csomagolás az. Minden kormány szeret száz napot ünnepelni, mert az még a mézeshetek vége előtti pillanat, amikor a számonkérés éle tompa. Ami most más, az a forma: nem egyszeri sajtótájékoztató, hanem tartós, böngészhető nyilvántartás, aloldalakkal, minisztériumi hivatkozásokkal, „a végrehajtás jelenlegi állapotával". Ez azt üzeni: nézzenek vissza ide később is, nem csak most.

Ebben van a kabinet nyeresége. Egy kormány, amely saját magát dokumentálja, uralja a narratívát — meghatározza, mi számít „eredménynek", milyen kategóriákba rendezi, mit emel ki a főoldalon. A hat kiemelt intézkedés kiválasztása már önmagában politikai döntés: az mutatja meg, mit szeretne a kabinet, hogy a választó száz nap alatt megjegyezzen. Ez tankönyvi cui prodest: annak jó, aki a keretet rajzolja, nem annak, aki utólag próbálja azt megkérdőjelezni.

A kockázat viszont pontosan ugyanebből a szerkezetből fakad. Ha egy listán vállalás és teljesítés ugyanolyan sorként jelenik meg, a különbség elmosódik. A kormány közlése szerint „több mint száz vállalást teljesítettek" — csakhogy ez a szám attól függ, mit nevezünk teljesítésnek. Egy törvénymódosítás elfogadása nem ugyanaz, mint egy beruházás átadása; egy „folyamatban lévő felülvizsgálat" elindítása nem ugyanaz, mint annak lezárása. Ha a honlap ezeket egy kalap alá veszi, a szám impozáns lesz, de a tartalma légből kapott is lehet.

Ezért érdemes szétválasztani, mi az, ami ma, ellenőrizhetően megtörtént, és mi az, aminél egyelőre csak a szándék van meg. Az iskolakezdési támogatás első, 50 ezer forintos részlete konkrét dátumhoz kötött ígéret: hétfőig körülbelül 400 ezer gyermek családjához kell megérkeznie. Ez néhány nap múlva leellenőrizhető — vagy megérkezik, vagy nem, vagy csak részben. A paksi erőmű esete hasonló: a kormány vasárnapra, illetve jövő csütörtökre konkrét üzemi állapotot — teljes, kétezer megawattos kapacitást — ígért. Ez mérőóra kérdése, nem interpretációé.

Ezzel szemben az „energiahálózat korszerűsítése", a „közlekedési és energetikai beruházások" vagy az „állami szerződések és koncessziók felülvizsgálata" kategóriák száz nap alatt szükségképpen csak elindítási fázisban lehetnek. Nem azért, mert a kormány hazudna, hanem mert egy hálózatfejlesztést vagy egy koncessziós szerződés felülvizsgálatát fizikailag nem lehet három hónap alatt lezárni. Ezeknél a „teljesítve" szó akkor válik hiteltelenné, ha a honlap ugyanolyan pipával látja el őket, mint a ténylegesen kifizetett támogatást.

Van egy harmadik kategória is, amely a legkényesebb: a politikai kommunikációs tétel, amit nehéz megcáfolni, mert nem mérőszám, hanem hangulat. Ide tartozikminden, amit a kormány „irányváltásnak" nevez anélkül, hogy számadatot rendelne hozzá. Ezekre a legnehezebb rákérdezni, és pontosan ezért a legkényelmesebbek egy önértékelő listán.

Ugyanez a nap egyébként emlékeztetőt is adott arra, mennyire kényes az ellenőrizhetőség kérdése akkor, ha nem a kormány, hanem róla szól a vád. A Fidesz-frakció szerint az ünnepség szervezését irányított közbeszerzéssel bízták a Hardrock Kft.-re, és emiatt a Közbeszerzési Hatósághoz fordulnak. Ezt a vádat a kormány kurált honlapja nyilván nem fogja tartalmazni — hiszen nem saját teljesítmény, hanem ellene szóló állítás. Ez jól mutatja a műfaj korlátját: egy önjelentés természeténél fogva nem tartalmazza azt, ami rosszul mutatna.

Van azonban egy komoly és tisztességes ellenérv, amit nem lehet elhallgatni. Egy nyilvános, tételes, aloldalanként dokumentált vállaláslista — akármilyen önkényesen is válogatta össze a kormány — önmagában több számonkérhetőséget ad a kezünkbe, mint amit korábbi kabinetek valaha adtak. Eddig a kormányzati „eredmény" jellemzően egy miniszteri beszédben élt és halt el, három hónap múlva már senki nem emlékezett rá pontosan, mit is ígértek. Egy állandó, linkekkel ellátott oldal viszont később visszakereshető: ha egy tétel státusza fél év múlva változatlanul „folyamatban" marad, az önmagában hír, és a kormánynak kell megmagyaráznia, miért. A nyilvántartás tehát fegyver is lehet — csak nem feltétlenül azé, aki létrehozta.

Ez a kettősség történelmi mintát is felidéz: a szocializmus ötéves terveinek teljesítési jelentéseit is a tervhivatal maga állította ki, és a számok mindig „teljesültek" — igaz, más világ volt, más ellenőrző sajtóval. A demokratikus különbség éppen abban áll, hogy ma van kívülről rákérdező sajtó, ellenzék és Állami Számvevőszék, amelyek a kormány saját adatait a valósággal szembesíthetik. A honlap tehát nem a végső bizonyíték, hanem a vitaanyag, amelyből a valódi számonkérés indulhat.

A gyakorlati teszt ezért egyszerű, és néhány hónapon belül lefuttatható. Meg kell nézni, hétfőn tényleg megérkezik-e a támogatás összes érintett családhoz; kiderül-e csütörtökön, hogy Paks valóban eléri a kétezer megawattot; és — talán a legfontosabb — a honlap fenntartja-e azokat a tételeket is, amelyek később csúsznak vagy meghiúsulnak, vagy csendben eltűnnek a listáról. Ha egy vállalás egyszer felkerül, majd nyomtalanul lekerül, az többet mond a kormányzásról, mint bármelyik felmutatott szám.

Addig is a legpontosabb summázás az, hogy a kormány két dolgot csinált egyszerre augusztus 20-án: bemutatott néhány ellenőrizhető, dátumhoz kötött eredményt, és mellérakott egy sokkal nagyobb, nehezebben ellenőrizhető listát. A kettő összemosása rövid távon jól fest egy kommunikációs oldalon. Hosszú távon viszont pontosan az fog kiderülni, amit minden önjelentésről ki szokott: hogy a szereplő mennyire bízik abban, mennyire bírja majd a fényt.