63 százalék: ennyi fűtési tartalékunk maradt egy kemény januárra

Az EU gáztárolói 13 éves mélyponton állnak, a magyar tárolók valamivel jobban, de történelmileg alacsonyan. Megnéztük, mit jelent ez hetekben, fokokban és forintban egy átlagos háztartásnak.

Augusztus végén az uniós gáztárolók 63,5 százalékon álltak. Ilyen alacsony szintet 2013 óta nem mértek, amikor is a mutató 55 százalék volt. Ehhez képest a szokásos késő augusztusi átlag 80 százalék körül van, tavaly ilyenkor 77 százalék fölött álltunk, 2023-ban és 2024-ben pedig 93 százalék környékén, közel másfél évtizedes csúcson. Vagyis nem egy rossz év jött, hanem két egymásra épülő rossz év.

Magyarország ennél valamivel jobban áll: a hazai tárolók – az EU hatodik legnagyobbjai, összesen 6,5 milliárd köbméteres kapacitással – augusztus végén 67,7 százalékon, több mint 4,3 milliárd köbméteren álltak. Ez majdnem pontosan annyi, mint tavaly ilyenkor (67,9 százalék), tehát idén nem romlott tovább a helyzet itthon. A baj az, hogy a 2019 és 2024 közötti évek 79,6–96 százalék közötti értékeihez képest ez is mélyrepülés. Azaz mi nem estünk tovább, csak ott ragadtunk, ahol tavaly, miközben az uniós átlag alattunk zuhant tovább.

Mit jelent ez hetekben? Egy durva, de sokat eláruló becslés: ha a hazai tárolót lineárisan, egyenletes ütemben ürítenénk ki a kb. öt hónapos, nagyjából 22 hetes fűtési szezon alatt, hetente a teljes kapacitás körülbelül 4,5 százalékát fogyasztanánk el belőle. A mostani 67,7 százalék és egy „normál" – mondjuk 85 százalék körüli – augusztusi szint közti, nagyjából 17 százalékpontos hiány ezen a számításon átfuttatva körülbelül négy hét pluszfűtési tartalékot jelent, ami egyszerűen nincs meg. Ez a négy hét az, ami egy elhúzódó januári hidegfront alatt simán elfogyhat, és onnantól a piaci áron beszerzett, drágább gázon és az importon múlik minden.

Fokokban ez így fest: ha a hiányzó heteket kizárólag fűtéscsökkentéssel kellene ledolgozni – tehát se import, se LNG nem segítene be –, az a fűtési szezon teljes gázigényének nagyjából egyötödét jelentené. A nemzetközi szakma ökölszabálya szerint 1 fokkal lejjebb vett termosztát nagyjából 5–7 százalék gázmegtakarítást hoz. Ez alapján, ha minden háztartás egymaga akarná bepótolni a hiányt, az körülbelül 2-3 fokkal hűvösebb otthonokat jelentene egész télen. Ez nyilván egy szélsőséges gondolatkísérlet – a valóságban import és LNG is besegít –, de jól mutatja, mekkora a tényleges hiány nagyságrendje, ha nem absztrakt százalékban, hanem a nappalink hőmérsékletében mérjük.

És akkor a forint. A holland TTF tőzsdén a gáz ára augusztus végén 67 euró/megawattóra fölé emelkedett, közel három és fél éves csúcsra – bár ez töredéke a 2022 augusztusi, 340-350 eurós rémálomnak. A Goldman Sachs alapesetben 50 euró körüli átlagárral számol 2026-ra, de figyelmeztet: ha a közel-keleti feszültség és a Hormuzi-szoros körüli kockázat elhúzódik, decemberig akár 100 euró fölé is szökhet az ár.

Vegyünk egy szemléltető, kerekített példát: egy átlagos, gázzal fűtött lakás télen havonta nagyjából 2 megawattóra (kb. 190-200 köbméter) gázt fogyaszt. A mostani 67 eurós TTF-áron ez körülbelül 134 euró, kerekített, 400 forintos árfolyamon számolva mintegy 53 600 forint – nagykereskedelmi áron, havonta, egyetlen lakásra vetítve. Az 50 eurós Goldman-alapforgatókönyv ebből 40 000 forintot, a 100 eurós stresszforgatókönyv 80 000 forintot csinál. A kettő közti különbség – havi 40 ezer forint egyetlen lakásra – az a tét, amit az elhúzódó közel-keleti válság vagy egy jó LNG-szezon dönt el.

Fontos: ez a szám nem a lakossági számla, hiszen itthon a rezsicsökkentett mennyiségig szabályozott ár vonatkozik a háztartásokra. De a nagykereskedelmi ár valahol mindig landol: vagy a kvóta fölött fogyasztóknál, vagy a költségvetésben, amely a különbözetet állja. A magas TTF-ár tehát akkor is a mi pénzünk, ha nem a saját gázszámlánkon látjuk viszont – csak áttételesen, adóként vagy jövőre esedékes döntésként.

A mostani mélypont két dolog összeadódásából jött ki. Az egyik a tavalyi szezonvégi kiürülés: már tavaly is 77 százalékkal indultunk, ami akkor is elmaradt a megszokottól. A másik a magas árak miatt lelassult idei feltöltés: a közel-keleti válság és a Hormuzi-szoros blokádjának veszélye – ami a globális LNG-kereskedelem ötödét fenyegeti – egész nyáron drágán tartotta a gázt, így a tárolók feltöltése is vontatottabban haladt, mint korábban. A tavalyi alacsony bázis és az idei drága, lassú pótlás egymást erősítette.

Itt szokott jönni a két megnyugtató közhely, és egyik sem áll meg egyedül. „Majd a piac megoldja” – mondják azok, akik a bőséges LNG-kínálatra és az enyhülő árakra fogadnak. „Majd az állam megoldja” – mondják azok, akik arra hivatkoznak, hogy az Európai Bizottság idén 90-ről 80 százalékra vitte le a novemberi töltöttségi célt, a tagállamok pedig december 1-jéig halaszthatják a teljesítést. Csakhogy az első egy fogadás egy geopolitikai kockázatra, amit senki nem garantál; a második pedig nem tárolt gáz, csak egy alacsonyabbra tett léc – attól, hogy a cél 80 lett, még nem lesz több gáz a föld alatt.

A legerősebb ellenérv ugyanakkor tényleg komoly, és ezt tisztességes elismerni: egy enyhe tél és egy jól teljesítő LNG-piac esetén a 13 éves mélypont simán zajjá szelídülhet. Az uniós gázfogyasztás strukturálisan is visszaesett – a tavalyi télen 13 százalékkal a 2020/21-es csúcshoz képest, 2021 és 2025 között évi szinten pedig 17 százalékkal, elektrifikáció, ipari szerkezetváltás és energiahatékonysági beruházások miatt. Kevesebb kell a fűtéshez, mint négy éve, ez tény, nem optimizmus. Ha ehhez hideg front helyett szelíd tél és zökkenőmentes LNG-szállítások társulnak, a most kiszámolt heti, fokos és forintos hiány papíron marad, és tavasszal senki nem fog rá emlékezni.

De pont ez a lényeg: ez idén egy fogadás, nem egy garancia. A háztartásoknak nem az számít, hogy az átlagos forgatókönyv szerint minden rendben lesz, hanem hogy mi történik, ha nem. Az alacsony tárolói szint nem azt jelenti, hogy biztosan fázni fogunk – azt jelenti, hogy kevesebb a puffer egy rossz meglepetésre. Érdemes ezt észben tartani, mielőtt bárki – piac vagy állam nevében – lezártnak nyilvánítaná a kérdést.