Kilenc év egy ember kezében – a Tisza-kormány első igazi próbatétele a folyosókon dől el

Baka András személye valójában másodlagos. Az igazi kérdés az, hogy a kormánytöbbség képes-e úgy gesztust tenni, hogy közben ne zárja be maga mögött az ajtót kilenc évre.

Magyarországon minden jelentős intézményi döntés mögött két kérdés lapul. Ki kapja meg a tisztséget, és ki nem tudja már leváltani. A legfőbb ügyész-választásnál a második kérdés a fontosabb. Baka András kétharmados, kilencéves megbízatása ugyanis olyan hatalmat ad egyetlen ember kezébe, amelyet a választók egy következő ciklusban már nem tudnak befolyásolni. A Tisza-kormány most először találkozik ezzel a matematikával. És a matematika nem kérdez szimpátiára.

Nézzük a szabályokat, mert a részletek itt nem technikai jellegűek, hanem a hatalom térképét rajzolják. A köztársasági elnök tesz javaslatot, kormányzati ellenjegyzés nem kell hozzá. A parlament azonban csak elutasíthatja a jelöltet, sajátot nem választhat helyette. A megbízatás kilenc év. A szavazás titkos. Ez azt jelenti, hogy a végső szó a képviselőké, pontosabban annak a képviselői többségé, amelyik kétharmadot tud összeheregni.

Rendszerváltáskor ezt a rendszert a függetlenség garantálására találták ki. Az ügyészség 1989-től szervezetileg elvágva a kormánytól, a hatéves megbízatás szándékosan hosszabb volt a parlamenti ciklusnál, hogy az ügyész ne az éppen regnáló többség embere legyen. De már akkor benne volt a konstrukcióban a kettősség: a legfőbb ügyész egyszerre független jogalkalmazó szerv vezetője és a parlamentnek felelős intézmény feje. Az Alkotmánybíróság 2004-ben még azt is kimondta, hogy még elutasított interpellációs válasz esetén sem válik politikailag leválthatóvá. Vagyis a felelősség gyakorlati fogalma mindig is vékony jég volt.

A 2010-es fordulat ezt a vékony jeget átlyukasztotta, csak éppen nem a függetlenség irányába. A kétharmados küszöböt és a kilencéves mandátumot a szélesebb megegyezés és a kormányfüggés csökkentése céljával vezették be. Elvileg mindkettő érvelhető. A magas küszöb kényszeríthet konszenzust, a hosszú mandátum távol tarthatja a napi politikától. De van egy súlyos mellékhatás, amit azóta is mindenki a saját bőrén tapasztalt: ha az adott kormányzat rendelkezik kétharmaddal, a megállapodás kényszere megszűnik, és jön a bebetonozás. Az utódot is csak kétharmaddal lehet leváltani. Egy kormányváltás tehát önmagában nem elegendő a kifutó mandátum megszüntetéséhez.

Most, két évtized után először, a képlet fordult. A Tisza Párt döntő szerepet játszik. És itt kezdődik a folyosói matek, amely sokkal izgalmasabb, mint bármelyik sajtótájékoztató.

Mert lássuk be: a kormánynak kétharmada van a parlamentben, a legegyszerűbb út tehát az önálló szavazás. Gyors, látványos, erődemonstráció. Magyar Péter szempontjából Baka András jelölése viszont gesztus is lehetne: az ügyészségi függetlenség szimbolikus visszaállítása, a vétórendszer elfogadtatása, a hatalommegosztás látványa. Egy új kormány első évében az ilyen gesztusoknak kommunikációs értéke van. A kérdés az, mennyibe kerülnek.

Itt érdemes a cui prodest-et kérdezni, mert a hatalmi logika itt nem szívdobogtatós. A kétharmados konszenzus esetén a Tisza Párt megoszthatja a felelősséget. Ha Baka András kilenc év múlva népszerűtlen döntést hoz, azt nem egyedül a kormány vállalja, hanem az is, aki rá szavazott. Az ellenzéki támogatás tehát nem ajándék az ellenzéknek, hanem biztosíték a kormánynak. Ugyanakkor az ellenzéki pártok szempontjából a támogatás is számolgatás: egy titkos szavazáson minden kétharmados döntés olyan képviselőket is aktivizálhat, akiknek a frakciójukkal szembeni eltérő szavazata később belső feszültségforrás lesz. Mindenki nyer valamit, mindenki kockáztat valamit. Ezért nevezzük koalíciós tárgyalásnak, mert az is.

A legsúlyosabb ellenérv, amit a kormányoldali gondolkodásmód felhozhat: a kétharmados konszenzus rendszerint a status quo megőrzését jelenti, nem a változást. Aki mindenkinek megfelelő jelöltet keres, az általában olyat talál, aki senkit sem zavar. A 2026-os választói felhatalmazás viszont a változásra szólt. Ha a Tisza-kormány az első nagy intézményi döntésénél már kompromisszumos jelöltet enged át az ellenzéki akarat miatt, az a saját bázisának is üzenet: a radikális ígéretekből alkuk lesznek. Ez valós dilemma, nem szócséplés. De a fordítottja is az: a bebetonozás mechanizmusát már egyszer végignéztük 2010 után. Aki a saját kétharmadával telepít be egy kilencéves mandátumot, az azt is üzeni, hogy a következő húsz évben csak az ő matematikája számít.

Van egy történelmi párhuzam, amelyet érdemes fejben tartani. A kilencvenes években azért volt hat év a mandátum, hogy hosszabb legyen a ciklusnál, de ne legyen életre szóló. A 2010-es szabályozás ezt kilencre húzta – a konszenzus nevében, a konszenzus nélkül. Az eredmény az lett, hogy az ügyészségi vezetés a választási ciklusok felett lebegő pozícióvá vált. Most, amikor két évtized után először újra valódi politikai döntés előtt állunk, a kérdés nem az, hogy Baka András jó jelölt-e. A kérdés az, hogy a döntés folyamata olyan-e, amelyet kilenc év múlva is vállalni lehet.

A legérdekesebb részlet talán a titkos szavazás. A formaság mögött nyers hatalmi jelentés rejlik: a kormánytöbbség frakciófegyelme itt nem működik tökéletesen, mert a leadott szavazat nem nyomon követhető. A kétharmad a papíron létező, a szavazókabinban már kevésbé. Ez az ellenzéknek tárgyalóerő, a kormánynak pedig rizikó. Mindkettőnek tudnia kell róla.

A Tisza-kormány eddig óvatosan kommunikált, és ezt a cikk sem akarja kampányhangúvá tenni. A számonkérés viszont jogos: a kilencéves mandátum visszaélési lehetőségét nem a jelölt jelleme, hanem a rendszer matematikája határozza meg. Ha a kormány önállóan szavaztat, az nem törvényellenes – de a 2010-es mintát követi. Ha tárgyal, az nem gyengeség – de koalíciós árat kér érte valaki. A helyes út talán a harmadik: olyan jelölt és olyan folyamat, ahol a kétharmad nem zsarolási eszköz, hanem garancia. Ehhez viszont az kell, hogy a döntés ne a frakcióülésen, hanem a nyilvánosság előtt szülessen, érvekkel, amelyek kilenc év múlva is megállják a helyüket.

A legfőbb ügyész-választás a Tisza-kormány első valódi intézményi próbatétele. Nem azért, mert Baka András történelmet írhat – hanem mert ez az első alkalom, amikor a kormány saját kétharmada ellenében is kénytelen eldönteni, milyen hatalmat akar hagyni maga után. A választók kilenc év múlva már nem szólhatnak bele. Ezért a kétharmados szavazás nem technikailagag, hanem politikailag: döntés a jövő felelősségéről. A matek a folyosón dől el. A következmények viszont a szavazókra szállnak.