A 100 dolláros olaj és a 2007-es kamatok: ennyibe kerülhet ez a magyar háztartásoknak havonta

A Guardian világgazdasági riasztása, a friss amerikai szankciós törvény és az iráni háború együtt olyan hullámot indít, ami idáig is elér. Bevásárlókosárra fordítottuk a makroszámokat.

A Guardian összeállítása nyersen olvasva sem kellemes: az amerikai államkötvények hozama a 2007-es, válság előtti szintre emelkedett, a nyersolaj ára átlépte a hordónkénti 100 dollárt, az amerikai államadósság pedig átnyomta a 40 billió dollárt. A Société Générale elemzője, Albert Edwards „lázas időknek" nevezte a helyzetet.

Ez a szöveg itthon annyit jelent, mint amikor a házfalakon megjelenik az első repedés: még nem dől le semmi, de a lakók már számolni kezdenek. Én most végig is számolom.

Először a forint. Amikor a világban felborul valami — háború, szankciós törvény, zuhanásra készülő tőzsde —, az első reflex a menekülés a dollárba. Ez 2008-ban, 2020-ban és 2022-ben is így volt, és akkor a forint általában 4-6 százalékkal gyengébben állt néhány hét alatt, mielőtt bármilyik magyar fél bármit mondott volna. Egy család havonta 400 ezer forintot költ importált árura és üzemanyagra, ennyi ma egy tipikus, hiteleket is fizető kétkeresős háztartás költségvetése. Négy százalék árfolyamgyengülés ennek 16 ezer forintos pluszt jelent — kérdés nélkül, döntés nélkül, csak úgy. Ha a hullám nagyobb, a 6-8 százalék sem lehetetlen; az már 24-32 ezer forint havonta.

Másodszor az energia. A 100 dolláros hordó ár nem egy tudományos érdekesség: a benzin ára és a gáz világpiaci ára hosszabb-rövidebb késéssel követi. Az iráni háború a Hormuzi-szoroson keresztül nyomja fel az olajt, a frissen aláírt amerikai szankciós törvény pedig az orosz olaj vevőit szorítja — és a tény az, hogy Magyarország ezen vevők között szerepel. Zelenszkij üzenete egyértelműen azokat az országokat nevesíti, amelyek orosz olajat vásárolnak. A szankciós kockázat tehát nálunk nem elméleti: ha az orosz kőolaj kedvezményesebb hozzáférése beszűkül, az üzemanyag-áron és a szállítási költségeken át az egész bolti polcot elérheti. Óvatos becsléssel ez további 8-12 ezer forint havonta egy autóval közlekedő családnak.

Harmadszor a hitelkamatok. Ez a legkevésbé látványos, de a legfájdalmasabb pont. A Guardian szerint a Fed idén 2023 óta először emelt, a Bank of England várakozások szerint jövő év végéig négyszer emelhet, az EKB már lépett, a Bank of Japan pedig 31 éves csúcsra vitte a ráta. Ez a négy nagy jegybank egyszerre hangolt szigorodást jelent, és nincs olyan hitelpiac a világon, ami ettől érintetlen maradna — így a magyar sem. Akinek most jön le a kamatperiódusváltás egy tízmilliós lakáshitelnél, és a piaci kamatok fél-egy százalékkal magasabban állnak, mint amire számított, annak a törlesztője 5-9 ezer forinttal nőhet havonta. Hitelkártya- és fogyasztási hiteleknél ez gyorsabban és brutálisabban érezhető.

Összeadom. Árfolyam: 16 ezer. Energia és üzemanyag: 10 ezer. Hitel: 7 ezer. Ez körülbelül 33 ezer forint havonta, egy átlagosnak mondható családnál — éves szinten 400 ezer forint. Nem válság, nem összeomlás, hanem egy csendes, kvázi adó jellegű kiadás, amelyet senki nem szavazott meg, senki nem vezetett be, mégis megfizeti mindenki.

És most a legjobb ellenérv, mert tisztesség kérdése. A piacok 2010 óta legalább fél tucatszor kiáltottak farkast. 2011-ben a görög válság, 2015-ben a kínai részvénypiac, 2018-ban a „kamatsokk", 2020-ban a járvány, 2022-ben az ukrajnai háború első hetei — mindegyik alkalommal jöttek a válságjelzések, és mindegyik alkalommal a világgazdaság egy-két rossz év után továbbment. Aki 2016-ban, a CAPE-mutató „aggasztó" szintje miatt kiszállt az S&P 500-ból, az a következő nyolc év emelkedését nézte végig a lelátóról. Most is áll a CAPE közel 41 ponton, az elemzők szerint buborékszagú az AI-boom, a Fathom Consulting 30 százalékra teszi a kipukkadás esélyét jövőre — de a 70 százalék esélye arra, hogy nem pukkad, arról kevesebb szó esik. A hosszú távú átlag feletti hozamok rendszerint azért állnak fenn, mert valami strukturálisan megváltozott, nem mert mindenki hülye. Lehet, hogy most is ez történik az MI-beruházásokkal.

Emellett fontos hangsúlyozni: a jelenlegi kormány — amelyhez én sem a „majd a piac megoldja", sem a „majd az állam megoldja" reflexből közeledem, mert mindkettő a számlafizető kényelmetlenségét szokta elsumákolni —, esetében a reálpolitika az, hogy az Európai Unió tagjaként az energia- és adópolitikánk mozgástere szűk. Aki azt ígéri, hogy ettől a magyar családokat „megóvjuk", az vagy nem számolta ki, mitől kell óvni, vagy tudja, de nem mondja.

A konklúzióm így néz ki. Tény: a kötvényhozamok a 2007-es szinten vannak, az olaj 100 dollár fölött, a jegybankok szigorítanak, az új szankciós törvény pedig közvetlenül érinti az orosz energiát vásárló országokat — Magyarországot is. Tény: mindegyik csatorna a magyar háztartásokhoz vezet, árfolyamon, üzemanyagon és hitelkamon keresztül. Vélemény: a legerősebb ellenérv, a „túl sokszor riasztottak már" érv, statisztikailag nem alaptalan — de a biztosítás nem azért drága, mert a ház minden évben leég. Az a 33 ezer forint nem biztos, hogy megjön; de az sem biztos, hogy nem. És ha megjön, az nem makrogazdasági esemény lesz a híradóban, hanem kevesebb hús a kosárban, elmaradt családi program és egy újabb év, amikor a fizetés végül mégsem érte utol a számlákat.