A kamatstop, ami nem dőlt el: 216 ezer család nyugalma ára 500 milliárd

Szeptember 30-án lejárt volna a jelzáloghitelek kamatstopja — csak éppen senki nem döntött a megszüntetéséről. A bizonytalanságot pedig most mindenki fizeti, csak más számlán.

Itt egy egyszerű számla. 2022 óta a jelzáloghitel-kamatstop több mint 500 milliárd forintba került a bankoknak. Ez nem mellékszám: ennyi évtizedes szolidaritási adó, amelyet a hitelt adók fizettek a hitelt felvevők helyett. A kérdés csak az, ki ennek a felelőse — és miért nincs még ma sem döntés.

A történet egyszerű. A 2022-es inflációs hullám közepén a kormány befagyasztotta a jelzáloghitelek kamatát. Akkor ez a hivatalos kommunikáció szerint „átmeneti védőháló" volt. Átmeneti azóta is — immár négy éve. A Tisza-kormány júniusban bejelentette, hogy az intézkedést kivezeti, társadalmi egyeztetésre is bocsátotta — aztán szeptember 30-a eltelt, a döntés nem született meg, a kamatstop a hivatalos határidő lejárta után is érvényben maradt.

Most nézzük, mit jelent ez forintban, a háztartás nyelvére fordítva.

A kamatstop alatt álló 216 ezer szerződés átlagos tartozása 3,9 millió forint. Egy ilyen kölcsönnél a szabályos, piaci kamatszint általában havi 7 ezer forinttal magasabb törlesztőt jelentene. Négy év alatt ez az egy család 336 ezer forintnyi spórolás a kamatstopon. Egy-két ember esetén ez aprópénz. 216 ezer háztartásnál ez már országosan érezhető költségvetési hatás — pontosabban banki költségvetés.

Innen viszont kezdődik a másik számla. Az 500 milliárdos veszteség forintosítva azt jelenti, hogy a kamatstop egymaga évente nagyobb kiadás a banki szektornak, mint sok kisebb állami intézmény teljes éves költségvetése. Az idei év átértékelései önmagukban 100–150 milliárd forintos tehet jelentettek — az MNB 125 milliárdra tette előre. Ez nem „a bankok baja" egy üres mondatban: a veszteséget valahol behozzák. Más kamatszintekben, drágább új hitelekben, kevesebb folyósításban. Ezt hívjuk áthárításnak, és a végén a kamatstop nélküli, új hitelt felvevők fizetik meg.

És itt jön az a pont, ahol a „majd a piac megoldja" közhely megbukik — de a „majd az állam megoldja" is.

A piaci ellenérv tehát valós. A kamatstop torzítja a hitelpiacot: aki nem esett a szabály hatókörébe (új adós, kisvállalkozó, fogyasztói hitelt felvevő), az ma többet fizet, mert a bankok a veszteséget kipótolják rajta. Aki 2021-ben vett fel lakáshitelt és a piaci kamatot fizeti 2025-ben, az látja, hogy szomszédja ugyanannyiért többszázezret spórolt neki az állam. A szolidaritás itt nem szegénytől gazdágba ment, hanem kockázatot vállalótól óvottig — ez a torzítás legkevésbé definiálható igazsága.

Ugyanakkor a számok másik oldala sem elhanyagolható. A Magyar Nemzeti Bank 19 ezer sérülékeny adóst tart számon a hatókörben, a bankok ennél szűkebben számolnak, mintegy 10 ezret. Ezek olyan háztartások, ahol havi 7 ezer forint emelkedés azt jelenti, hogy nem fizetik tovább rendesen a hitelt. Nem luxusról van szó: egy inflációhoz képest alig növekvő reálbér mellett 7 ezer forint a különbség a nehezebb és a lehetetlen között. Ha a kivezetést egy „szükség esetén fizessünk" megoldás kíséri — átütemezés, kamattámogatás a valóban sérülékenynek, mint azt az MNB javasolta is —, akkor a biztosíték érvényesülhet anélkül, hogy a piac maradékát befagyasztanánk örökre.

Az igazi probléma tehát nem az, hogy a kamatstop fennmaradt. Hanem az, hogy döntés híján maradt fenn.

Ez fontos különbség. A kormány júniusban bejelentette a kivezetést, társadalmi egyeztetést tartott, aztán a határidőre nem született döntés — és az intézkedés „szellemileg megszűnt, jogilag érvényben maradt". Ez a legrosszabb állapot, amit egy gazdaságpolitikai eszköz elérhet. A bankok nem tudják kalkulálni a következő évüket, hiszen az MNB 125 milliárdos átértékelése is csak becslés arra, hogy mennyi ideig tart még a stop. Az adósok nem tudják tervezni a költségvetésüket, mert nem tudják, mikor ugrik meg a törlesztő. A közegészségügyi helyzet klasszikusa: az orvos nem mondja meg, hogy meggyógyult-e a beteg vagy sem — csak jövő hónapig biztosan kapja a gyógyszert.

A Tisza-kormányra nézve ez arányos, tényalapú számonkérés. A júniusi bejelentés felelős vállalás volt: a kamatstop kivezetéséhez fel kell mérni, ki a sérülékeny adós, és készíteni kell rá megoldást. Ha ehhez nem volt meg a kész tervezet a bejelentés pillanatában, akkor a bejelentés maga volt a hiba. Ha meg volt, de az egyeztetés elhúzódott, akkor a kormányzati koordináció hibázott. Mindkét esetben a teher nem a kormányzati tanulmányokon csapódik le, hanem az 500 milliárdot eddig kifizető bankokon és a bizonytalan helyzetbe került 216 ezer háztartáson. Egy kormány legdrágább terméke nem a rossz döntés, hanem a nemdöntés — mert annak nincs felelőse, csak költsége.

A végén marad a becsületbeli kérdés: hogyan oszlik el az 500 milliárd?

Két szám párhuzamosan igaz. 216 ezer családon osztva a 500 milliárd fejenként mintegy 2,3 millió forint kamatkedvezmény — ennyit „kaptak" átlagosan. Ez nem kevés, és nem is zsebből eltűnő pénz: ezek olyan adósok, akiknek hitelét a törlesztés során sem a piaci kamaton kell visszafizetniük. Ha tehát a kivezetéshez megfelelő átmenet jár — és a havi 7 ezer forintos átlagkülönbség elbírható részletes törlesztési tervvel, kamattámogatással a legalsó jövedelmi sávban —, akkor a kamatstop becsületesen zárható.

De ha a döntésképtelenség tovább tart, akkor a számla tovább nő. A becslések szerint minden további év százmilliárdokba kerül a bankoknak, és a veszteség egyre nagyobb része azokon az új hiteleken landol, amelyekre a fiatal családoknak szükségük lenne. Vagyis a régi adós védelme lassan az új adós elriasztásává válik — és ezen a ponton az intézkedés elveszti az eredeti indoklását.

A kamatstop végső mérlege ezért nem jó vagy rossz. Az, hogy 2022-ben megmentett 216 ezer háztartást a váratlan kamatsokk ellen, tény. Az, hogy négy év után még mindig nincs róla döntés, az viszont a kormányzati felelősség terhe. A megboldogult időkben azt mondtuk: egy intézkedés akkor jó, ha van vége. Ez már nem az. Ennek az intézkedésnek ma már csak egy kelléke hiányzik — a kormány, amelyik kimondja, hogy eddig tartott.