Sencseni árnyékok: amikor Európa nélkül rajzolják újra a térképet

Vlagyimir Putyin háromoldalú csúcstalálkozóra készül Donald Trumppal és Hszi Csin-pinggel, miközben Kijev és a kontinens vezetői a partvonalra szorulnak. Ha az európai biztonságról az érintettek feje felett születik alku, a béke ígérete csupán veszélyes illúzió marad.

A geopolitika nem tűri az űrt, a történelmi reflexeket viszont annál inkább kedveli. Amikor a Wall Street Journal hasábjain napvilágot látott az értesülés, miszerint Vlagyimir Putyin háromoldalú csúcstalálkozót javasolt Donald Trumpnak és Hszi Csin-pingnek a novemberi, sencseni APEC-találkozó kulisszái között, az európai kancelláriákban nem véletlenül futott végig a hideg. Egy olyan tárgyalási formátum körvonalazódik, amelyen az ukrajnai háború lezárásáról, és ezzel párhuzamosan az európai biztonsági architektúra jövőjéről döntenének – méghozzá úgy, hogy a megbeszéléseken sem Volodimir Zelenszkij, sem egyetlen európai vezető nem kapna helyet. Jalta szelleme kísért, ezúttal a Dél-kínai-tenger partjára áthelyezve.

A háttérben formálódó alku logikája nyers és kíméletlenül tranzakcionális. Az amerikai elnök és az orosz államfő október 9-i telefonbeszélgetése nyomán Washington máris engedményeket tett: feloldotta az orosz dízelexportra vonatkozó korlátozásokat, majd október 18-án egy elnöki rendelettel elhalasztotta az újabb oroszellenes szankciók életbe léptetését. Ez a

<truncated 4827 bytes>

óta kísérti az a provinciális délibáb, amely a globális átrendeződést csupán lokális előnyök, olcsó energiaforrások és belpolitikai pontszerzések szempontjából képes értelmezni. Illúzió azt hinni, hogy ha a nagyhatalmak a fejünk felett osztoznak meg az érdekszférákon, az Magyarország számára nyugalmat és biztonságot hoz. A Tisza-kormány és Magyar Péter miniszterelnök most azzal a kíméletlen realitással szembesül, hogy a passzív, külső megmentőkre váró politikai reflexek tarthatatlanok. A magyar nemzeti érdek nem a nagyhatalmi alku csendes szemlélésében rejlik, hanem egy cselekvőképes, közös európai védelmi architektúra megteremtésében. Ha a szomszédunkban a határokat erőszakkal és nagyhatalmi diktátummal lehet átrajzolni, abból Közép-Európa egyetlen országa sem jöhet ki nyertesen.

A sencseni csúcsterv valódi tétje a nemzetközi jog maradékának felszámolása. Ha Donald Trump a dízelárak és a belpolitikai szempontok oltárán feláldozza az ukrán energetikai infrastruktúra és a finomítók védelmét, miközben Vlagyimir Putyinnak és Hszi Csin-pingnek engedi át a tárgyalási kezdeményezést, azzal precedenst teremt. Azt üzeni a világnak, hogy a szuverenitás méretarányos alku tárgya, és a kisebb nemzetek csupán cserealapok a birodalmi egyezkedésekben.

Európa történelmi válaszút előtt áll. Ha Brüsszel, Párizs, Berlin és Varsó nem képes azonnal összehangolni erejét és átvenni Ukrajna katonai, valamint pénzügyi támogatásának oroszlánrészét, akkor a kontinens sorsát valóban Sencsenben pecsételik meg. Nem elegendőek a diplomáciai tiltakozások és az aggódó sajtónyilatkozatok: Európának saját elrettentő erőt kell képeznie. A geopolitika alaptörvénye örök: aki nincs ott az asztalnál, az könnyen az étlapon találja magát. Ha Európa most nem követel magának helyet a tárgyalóasztalnál, akkor a határainkat mások fogják megrajzolni egy távoli felhőkarcoló tárgyalójában.