Európa széke még üres a béketárgyalások asztalánál

Brüsszelben arról vitatkoznak, ki beszéljen Európa nevében. Pedig az igazán nehéz kérdés nem a név, hanem a mondat: mit képviseljen az, akit végül elküldenek?

A béketárgyalások térképén egyelőre három főváros látszik élesen: Kijev, Moszkva és Washington. Volodimir Zelenszkij támogatja az amerikai javaslatot az ukrán–orosz–amerikai egyeztetések mielőbbi megkezdésére. Az ukrán elnök lehetőleg már november elején tárgyalóasztalhoz ülne. Moszkva november közepével számol. Európa közben azt próbálja eldönteni, ki beszélhetne a nevében.

A két vita nem azonos súlyú. A november eleje és közepe közötti különbség fontos, de nem bizonyítja, hogy bármelyik időpontot rögzítették volna. Jelenleg tárgyalási szándékról és eltérő időzítési javaslatokról tudunk. Nincs végleges menetrend. Nem ismertek a felek konkrét békefeltételei, és az esetleges vezetői csúcstalálkozó időpontjáról sincs megállapodás.

Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a diplomáciában a naptár könnyen a tartalom helyére lép. Egy dátum látványos. Címoldalra kívánkozik. A tárgyalási készség azonban még nem megállapodás, a kívánt kezdőnap pedig nem kitűzött találkozó. Zelenszkij november eleji javaslata politikai üzenet: Ukrajna kész támogatni az amerikai kezdeményezést, és gyors diplomáciai mozgást akar. Moszkva későbbi időpontja szintén jelzés. Ennél többet a rendelkezésre álló információkból nem lehet biztosan állítani.

Az amerikai szerep ezzel szemben már most jól kirajzolódik. Steve Witkoff különmegbízott Szentpéterváron tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, Zelenszkij pedig ezt követően amerikai tisztségviselőkkel beszélt. Washington tehát kapcsolatot tart a két háborús féllel, és háromoldalú formátumot szorgalmaz. Európa viszont egyelőre nem a tárgyalóteremben, hanem a saját előszobájában vitatkozik.

A Politico Europe beszámolója szerint Brüsszelben egyre élesebb a versengés arról, ki képviselhetné az Európai Uniót. Ursula von der Leyen kabinetfőnöke, Björn Seibert növekvő befolyással rendelkezik, miközben Alexander Stubb finn elnök is nagyobb diplomáciai szerepet kereshet. A személyi kérdés nem jelentéktelen. Aki Európa nevében ül asztalhoz, politikai súlyt és mozgásteret kap.

Mégis félrevezető volna úgy tenni, mintha ez elsősorban casting lenne. A békediplomácia nem attól válik európaivá, hogy egy európai politikus is helyet kap a fényképen. A képviselethez felhatalmazás kell. Nem csupán protokolláris megbízás, hanem világos válasz arra, milyen elveket, engedményeket és biztonsági szempontokat vihet magával a tárgyaló.

Véleményem szerint Berlin, Varsó és Párizs neve ezért nem három lehetséges széket, hanem három szükséges nézőpontot jelöl. Berlin felől nézve az európai stabilitás, Varsó felől a keleti biztonság, Párizs felől pedig Európa önálló diplomáciai súlya kerülhet előtérbe. Ez nem a három főváros hivatalos álláspontjának leírása, hanem annak szemléltetése, hogy ugyanaz a tárgyalás másként fest Európa különböző pontjairól. A közös képviselőnek ezeket a térképeket kellene egymásra helyeznie.

Magyarországnak is ebben a rendszerben érdemes elhelyeznie önmagát. Nem elegendő azt kérdezni, hogy Budapest befolyása növekedne-e egyik vagy másik európai tárgyaló kiválasztásával. A fontosabb kérdés az, hogy Magyarország milyen közös európai felhatalmazást támogatna. A hazai közbeszéd hajlamos a nagy nemzetközi folyamatokat személyes győzelmek és vereségek sorozataként nézni. Pedig a térképen nem az a döntő, ki áll közelebb egy vezetőhöz, hanem hogy milyen döntések következnek az adott diplomáciai vonalból.

Az EU dilemmája ráadásul intézményi és politikai egyszerre. Ha egy bizottsági háttérember kapna meghatározó szerepet, az a brüsszeli intézményi központ súlyát növelné. Ha egy tagállami vezető kerülne előtérbe, felmerülne, mennyiben beszélhet az egész unió nevében. Bármelyik megoldás mellett lehetnek érvek. De egyik név sem válaszolja meg automatikusan, hol húzódnak az európai álláspont határai.

A legerősebb ellenérv éppen ezért az, hogy egyetlen európai tárgyaló kijelölése önmagában nem teremtene közös álláspontot. A békefolyamat előrehaladását sem garantálná. Ez igaz. Egy jól ismert arc nem pótolja a politikai egyetértést, és az újabb szék az asztalnál akár újabb vitákat is hozhat. Ráadásul jelenleg még a három közvetlenül érintett fél sem állapodott meg a kezdés pontos idejéről vagy a részletes napirendről.

Ebből azonban nem az következik, hogy Európának nincs szüksége képviseletre. Inkább az, hogy a sorrendet nem szabad felcserélni. Előbb meg kell határozni a mandátum lényegét, azután kiválasztani azt, aki hitelesen közvetítheti. A személy és a tartalom végül nem választható el egymástól, de a név nem előzheti meg a mondanivalót.

Az időzítésnél ugyanez a fegyelem szükséges. November eleje Zelenszkij kívánsága, november közepe Moszkva számítása. Egyik sem kész diplomáciai tény. Európának nem a naptári versenyhez kellene igazítania saját vitáját, hanem ahhoz a pillanathoz, amikor valódi békejavaslatok kerülnek az asztalra. Addig a legfontosabb feladat nem a helyfoglalás, hanem a közös felhatalmazás megteremtése.

Washington már vonalakat húz Kijev és Moszkva között. Brüsszel még azt keresi, ki foghatná a ceruzát. De Európa akkor lesz több megfigyelőnél, ha előbb abban állapodik meg, milyen térképet akar rajzolni.