Árréstop nélkül a kasszánál: a piaci logika szép, csak a blokkot nehéz kifizetni

A Tisza-kormány 2027-es költségvetése kivezeti az árréstopot és elengedi az Otthon Startot a Wekerle Pluszért cserébe. Közgazdaságilag érthető a piaci torzítások felszámolása, de a családi kasszában azonnali, húsba vágó forintveszteséget okozhat az átmenet.

A minisztériumi íróasztalokon a költségvetés nem más, mint táblázatok sora, makrogazdasági egyensúlyi mutatók és tetszetős strukturális reformok összessége. A szombat délelőtti szupermarketben viszont a gazdaságpolitika egyetlen rideg papírfecnivel válik kézzelfoghatóvá: a pénztárgépből kicsusszanó blokk legalsó sorával. Ott nem makromodellek versenyeznek, hanem a fizetésünk a valósággal. Márpedig a Tisza-kormány által benyújtott, 2027-es költségvetési törvényjavaslat legfontosabb üzenete éppen az, hogy a magyar háztartások védőhálóját alapjaiban szabják át.

A HVG Gazdasági bejárat című műsorában Pitner Gábor és Tóth Levente gazdasági szakértő világosan rámutattak a benyújtott büdzsé legélesebb töréspontjaira. A tervezet két kardinális ponton avatkozik be a hétköznapi anyagi biztonságunkba: egyfelől kivezeti a kiskereskedelmi árréstop intézményét, másfelől lezárja az Otthon Start programot, amely helyébe a Wekerle Plusz intézkedéscsomag lép. Magyar Péter kormánya ezzel világos jelzést adott: szakítani kíván az adminisztratív árkorlátozásokkal és a korábbi támogatási struktúrával. Ám ami a gazdasági e

<truncated 3093 bytes>

ük kalkulációja egyik napról a másikra borul fel. Az új csodafegyverként beharangozott Wekerle Plusz részletei és gyakorlati működése – ahogyan arra a szakértői elemzés is nyomatékosan felhívta a figyelmet – jelenleg több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Pénzügyi elemzők szerint a program hatékonysága és megvalósíthatósága körül komoly aggályok mutatkoznak. Ha a támogatás kiesik, miközben a piaci kamatkörnyezet lassabban enyhül, egy 30 millió forintos lakáshitel havi törlesztője akár 35 000 – 50 000 forinttal is megugorhat a korábban remélt kedvezményes konstrukciókhoz képest.

Ha összeadjuk a két tételt: havi 15 ezer forint azonnali többlet a bolti pénztárnál, és havi több tízezer forintos bizonytalanság vagy plusz teher a lakhatásban. Egy nettó 400-500 ezer forintos átlagos háztartási jövedelemnél ez nem marginális korrekció. Ez a megtakarítási képesség teljes elpárolgását, vagy a hó végi túlélésért vívott harc kiújulását jelenti.

A kormánynak vitathatatlanul joga van a gazdaságpolitikai kurzusváltáshoz, és elismerést érdemel a szándék, hogy a büdzsét megtisztítsa a piactorzító kényszerintézkedésektől. De a reform nem lehet egyoldalú teherviselés. Ha a kabinet a piac felszabadítását hirdeti, akkor kutya kötelessége garantálni a valódi piaci versenyt is: a Gazdasági Versenyhivatalnak kíméletlen szigorral kell fellépnie a kartellgyanús áremelések és a koordinált drágítás ellen. A szabadpiac ugyanis csak akkor szolgálja a fogyasztót, ha a verseny valódi, nem pedig monopolisztikus összekacsintás.

A piac nem old meg mindent magától, és az állam sem képes rendeletekkel megvédeni a valóságtól. Az új költségvetés mérlege nem azon fog eldőlni, hogy hány makrogazdasági tételt sikerült „piacira” átírni, hanem azon, hogy hány magyar család kényszerül vissza a hó végi sakkozáshoz. Mert a pénztárnál nem elméletekkel, hanem forinttal fizetünk.