Az euró dátum nélkül: a bizonytalanságot a háztartások fizetik

A 2027-es költségvetés célnak nevezi az eurót, de menetrendet nem ad, a 2032-es dátum pedig csak egy miniszteri interjúban szerepel. Ha az olaj egyetlen éjszaka alatt megugrik, a forint kitettsége nem elméleti kérdés, hanem a családi költségvetés tétele.

Képzeljen el egy hitelt: húszmillió forint, változó kamattal. Ha a kamat egy százalékponttal emelkedik, évi kétszázezer forinttal fizet többet, havonta nagyjából 16–17 ezerrel. Ez saját, szemléltető számítás, nem a költségvetésből jön. A költségvetés viszont megmutatja, miért nem tudja Ön előre, hogy ez a százalékpont be fog-e következni.

A 2027-es költségvetési javaslat az euró bevezetését kifejezett gazdaságpolitikai célként rögzíti. A kormány arra törekszik, hogy 2030-ra megteremtse a feltételeket. Hivatalos menetrend és csatlakozási céldátum nincs. A 2032-es évszámot Kármán András pénzügyminiszter mondta a Reutersnek október 20-án: ha a hiány 2030-ra három százalék alá szorul, két évvel később megnyílhat az út. Ez nem vállalás, hanem egy feltételes mondat.

Vegyük komolyan, mit mond a dokumentum, és mit nem. A hiány 2027-ben a GDP 4,9 százaléka lenne, 2030-ra 2,8 százalék a cél. Ehhez további 2,1 százalékpontnyi javulás kell. A 2028–2030-as évekre viszont a javaslat nem közöl éves hiánycélokat. Van egy cél és egy kiindulópont, de a köztes lépések hiányoznak. Aki már vezetett kirándulást, tudja: az úticél nem térkép.

A közelebbi év sem szilárd. A 2026 és 2027 közötti 2,6 százalékpontos hiánycsökkenésből 1,4 pont egyszeri tételek kifutásából és nem tartós hatásokból jön, csak 1,2 pont tartós intézkedésből. A Költségvetési Tanács a 2027-es célt összességében megalapozottnak tartotta, de több intézkedés megvalósítását bizonytalannak ítélte. Ha ezek elmaradnak, később nagyobb korrekció kellhet. Az euróhoz pedig nem egyetlen jó év kell, hanem tartósan alacsony hiány.

Mit jelent ez a hitelesnek, az árnak és a megtakarításnak?

A hitelnél a kockázati felár a kulcs. A befektető akkor kér kevesebbet az államtól, ha látja a pályát. Pálya nélkül többet kér, és ez végigszivárog a lakossági kamatokig. Az államnak is sokba kerül: a kamatkiadás 2026-ban a GDP 3,9, 2027-ben 3,8 százaléka lehet. Ez az a pénz, amelyből nem épül kórház, és nem lesz alacsonyabb adó. A kamatot végső soron mi, adófizetők állunk.

Az árakról a forrásanyag nem szól, itt véleményt mondok. Az euróra készülő ország árfolyama általában kevésbé hullámzik, a bizonytalan menetrendű országé inkább. A gyengébb forint pedig az importált termékeknél a polcon is látszik. Ezt nem bizonyítja a költségvetés, de a háztartások naponta tapasztalják.

A megtakarításnál a kockázat két irányba mutat. Aki forintban spórol, annak a vásárlóereje attól függ, mennyire lesz stabil a pénz. Aki devizában vagy devizakötvényben gondolkodik, annak az árfolyam a tét. Dátum nélkül nincs vezérfonal: nem tudható, mikor érdemes forintban hosszabb távra tervezni, és mikor nem.

Most jön a külvilág. Sajtóértesülések szerint az Egyesült Államok csapást mért az iráni Kesm- (Qeshm-) szigetre. Hétfőn az enyhülés reménye még lenyomta az energiaárakat, kedd reggelre a Brent több mint 2,1 százalékkal emelkedett, és 110 dollár fölött járt. A tőzsdék közben estek: a dél-koreai Kospi 3,6 százalékot. Azt, hogy ez a forintot hogyan érinti, a forrásanyag nem mondja ki, és nem is állítom, hogy egy napi olajmozgás megmondja az árfolyam sorsát. Az üzenet más: a külső sokkok nem várnak arra, hogy a magyar költségvetés elkészüljön a saját menetrendjével.

Itt kapcsolódik össze a két történet. A költségvetés maga is elismeri a sebezhetőséget. A központi kormányzati adósság 31,4 százaléka lehet devizában 2027-ben, és az euró árfolyamának tízforintos változása körülbelül 0,7 százalékponttal módosíthatja a GDP-arányos adósságrátát. A dokumentum szerint a magas adósság a növekedés, a kamatok és a forint miatt kockázatot hordoz. Más szóval: amikor a külvilág megrázkódik, a forint az első, amelyik érzi, és az adósság egy része rögtön vele mozog. A közös valuta ettől a kitettségtől szabadítana meg, legalábbis az árfolyam-részétől.

A legerősebb ellenérv azonban komoly, és nem szabad félresöpörni. Egy rögzített dátum csapdát is jelenthet. Ha a kormány kimond egy évet, de a hiány nem csökken kellő ütemben, vagy a Költségvetési Tanács által bizonytalannak ítélt intézkedések kudarcot vallanak, a dátum hitelét veszti, és vele a kormány is. A feltételekhez kötött menetrend őszintébb: nem ígér olyat, amit nem biztos, hogy teljesíteni tud. A 2024-ben átalakított uniós szabályok ráadásul a középtávú nettó kiadási pályát és a fenntarthatóságot is vizsgálják, így a puszta dátum amúgy sem elég. Az adósságkritérium is teljesíthető a 60 százalékos küszöb felett, ha a ráta megfelelő ütemben csökken. Ez az óvatosság felelősségnek is nevezhető.

Mégis úgy gondolom, hogy a kettő nem zárja ki egymást. A választás nem „kötelező dátum" és „semmi" között van. A feltételek maguk is lehetnek számonkérhetők: ha a cél 2030-ra 2,8 százalék, akkor 2028-ra, 2029-re is lehet mérföldkövet mondani. Egy feltételes menetrend akkor hiteles, ha a feltételek mérhetők és évente ellenőrizhetők. Most a feltétel egyetlen, távoli szám, a közbülső lépések nincsenek meg.

Ez a kormány számára is előnyös lenne. Aki éves hiánycélokat vállal, az megmutatja, hogy komolyan gondolja. Aki nem vállal, az hiába óvatos: a piac és a háztartások üres helyet látnak, és azt a legrosszabbal töltik ki. Közgazdasági közhely, hogy a bizalom olcsóbb, mint a bizalmatlanság. A közhely attól még igaz.

Ezért nem a 2032-es dátumot kérem számon. Azt kérem számon, hogy a kormány a 2028–2030-as évekre is írja le, mit vállal. Így a célból terv lenne, és Ön is tudná, mire számíthat a hitelénél, a bevásárlásnál és a megtakarításánál. Ma ebből a költségvetésből csak annyit tud: az irány megvan, az út még nincs kijelölve, miközben a világ olajárban és tőzsdén is rázkódik. Egy ilyen időszakban a homály nem semleges. Mi fizetünk érte, havonta, kicsiben.