Asztal nélkül, térkép nélkül: Európa a nagy alku előszobájában

Trump „egész Európát érintő" megállapodást vetít előre, miközben Brüsszel legfeljebb az előszobában várakozik. A washingtoni választási eredmény mozgásteret adhat az európaiaknak, de csak akkor, ha tudnak élni vele.

Egyetlen hét alatt két jelenet került egymás mellé. Az egyiken Donald Trump washingtoni sajtótájékoztatón megerősíti, hogy november 5-én fogadta Kirill Dmitrijevet, Moszkva különmegbízottját. A megbeszélés tartalmáról nem mond semmit. Annyit tesz hozzá, hogy nagyszabású megállapodás van születőben, amely túlmutat Ukrajnán, és egész Európát is érintheti. A másik jelenet az amerikai urnáknál játszódik: a demokraták a Politico Europe összefoglalója szerint fölényesen nyertek a félidős választáson.

A két esemény között egyetlen közös pont van. Európa mindkettőnek a tárgya, egyikben sem a szereplője.

Ez a mondat önmagában nem újdonság. Az újdonság a pillanat. A november 10–11-i abu-dzabi háromoldalú tárgyalás előtt vagyunk. Zelenszkij kilencven percet telefonált Steve Witkoff-fal és Jared Kushnerrel. Patriot-rakétákat és működő biztonsági garanciákat kért, és azt is sürgette, hogy Európa üljön az asztalhoz. Aki ilyen kérést fogalmaz meg, az tudja, hogy az asztalnál most nincs ott a kontinens. Közben az éjszaka Oroszország két rakétával és 128 drónnal támadott. A légvédelem 105 drónt lelőtt, négyen megsebesültek. A diplomácia és a robbanások ugyanazon az éjszakán zajlanak.

Mit jelent mindez? Trump „egész Európát érintő" alkuról beszél. Ez udvarias megfogalmazás arra, hogy a kontinens biztonsági rendjéről mások tárgyalnak. Ha egy megállapodás Európát érinti, de Európa nélkül születik, akkor az európaiak végrehajtók lesznek, nem társszerzők. Ők fizetik a számlát, ők őrzik a határt, ők fogadják a menekülteket.

Itt jön a washingtoni választás. A Politico Europe elemzése szerint az új kongresszusi erőviszonyok hatással lehetnek a kereskedelempolitikára, benne a vámokra, és arra is, hogy Washington mennyire támogatja Ukrajnát. Ez Brüsszelnek lehetőség, de nem ajándék. A vámkérdésben a kongresszusi többség új tárgyalási felületet teremthet. Ukrajnában pedig a finanszírozás és a fegyverszállítások körül nyílhat politikai tér. Aki a Capitolium folyosóin ismerős, annak ezek a hónapok többet érnek, mint egy újabb csúcstalálkozó fotója.

Ez a cikk vélemény, ezért kimondom a következtetést. Az európai politika reflexe a türelmes várakozás volt: majd lesz valami, majd megoldódik, majd Washington belátja. Ez a reflex most drága. Berlin, Varsó és Párizs ugyanezt a helyzetet más-más ösztönnel kezelné. Berlin a konszenzust keresné, és megvárná, míg a szövetségesek közös álláspontot fogalmaznak. Varsó a keleti szárny biztonságából indulna ki, és azonnali garanciákat követelne. Párizs önálló európai szerepet hirdetne, ami hangzatos, de gyakran kevés a mögötte álló erő. Mind a három álláspontban van igazság. Egyik sem elég egyedül. A kérdés az, hogy Brüsszel össze tud-e állítani belőlük egyetlen mondatot, amelyet Washingtonban is meghallanak.

Van némi biztató jel. November 4-én az Európai Bizottság Brüsszelben egyeztetett az Egyesült Államok, Ukrajna, a NATO és több európai ország képviselőivel a béketeremtés lehetőségeiről. A forrásaink szerint a diplomácia több hónapos szünet után éledt fel, a korábbi amerikai kezdeményezések nem hoztak áttörést, Moszkva pedig mindvégig kitartott maximalista követelései mellett. Ez a háttér fontos. Egy beszélgetés még nem tárgyalás, és a meghívott fél nem azonos a döntéshozóval. Mégis jobb az asztal szélén ülni, mint a folyosón.

Most a legerősebb ellenérv, mert az tiszteletet érdemel. A külpolitikát az Egyesült Államokban továbbra is a Fehér Ház viszi. Az elnök hatásköre ebben a kérdésben széles, a Kongresszusé szűk. A demokrata győzelem megnehezítheti a pénzügyi mozgásteret, de Trumpot nem kötelezi arra, hogy bárkit az asztalhoz hívjon. Ahogy a Politico összefoglalója is fogalmaz: az eredmény önmagában nem garantál azonnali fordulatot. Aki tehát azt hiszi, hogy a választási vereség a tárgyalási menetrendet is átírja, az téved. Dmitrijev nem a Kongresszus engedélyével járt a Fehér Házban, és Abu-Dzabi sem a képviselőház bizottságai előtt dől el.

Ezzel az ellenérvvel együtt is marad egy érv a cselekvés mellett. A kongresszusi nyomás nem váltja ki a diplomáciát, de megdrágítja a rossz alkut. Egy elnök, akinek a pártja megszenvedte a választást, kevésbé engedheti meg magának a látványos, de kockázatos egyezséget. A Politico elemzői szerint a republikánusokat a megélhetési költségek és a mindennapi kiadások növekedése sújtotta. Ez hazai terep, de tanulsága külpolitikai: a választó a pénztárcáján keresztül szavaz, és ezt a Fehér Ház is tudja. Az európai érv tehát nem erkölcsi, hanem költségvetési és politikai: egy Európát megkerülő alku végrehajtása az amerikai adófizetőnek is pénzébe kerül, ha a kontinens nem vállal benne részt.

A kínai változat sem kerülhető meg. A New York Times elemzése szerint egy kínai helyszínű Trump–Putyin-csúcs jelentősen növelné Hszi Csin-ping presztízsét, ugyanakkor kényes döntések elé állítaná Pekinget az ukrajnai háborúban és a nukleáris fegyverek korlátozásában. Ez egyelőre forgatókönyv, nem tény. Mégis jól mutatja, hogyan alakul át a térkép: a nagy alkut nem biztos, hogy Európában vagy akár Európáról kötik. Ha Brüsszel nem fogalmaz meg saját javaslatot, a helyszín és a napirend is mások kezében lesz.

A magyar olvasónak sem árt a térképre nézni. A kormánynak, Magyar Péter miniszterelnök vezetésével, azt kell eldöntenie, hogy az európai közös hangot erősíti-e, vagy megelégszik a szemlélő szerepével. Ez nem kampánykérdés, hanem számonkérhető mérce: támogatja-e Budapest a közös uniós álláspontot a tárgyalások előtt, és mit tesz azért, hogy az ukrán biztonsági garanciák kérdésében Európának legyen szava. Eddig a forrásainkból nem derül ki, hogy ebben a héten bármit lépett volna. Ez nem vád, hanem megfigyelés. A kormányzati mozgástér itt is szűk, de a szűk tér is használható.

Mi következik mindebből? Három dolog. Először: Brüsszelnek nem Trumpot kell meggyőznie, hanem a washingtoni szereplők szélesebb körét. A kereskedelmi és az ukrajnai kérdés összekapcsolása nem fenyegetés, hanem tárgyalási logika. Másodszor: Európának még az abu-dzabi kör előtt konkrét ajánlatot kell letennie, biztonsági garanciákról, légvédelemről, finanszírozásról. Aki csak aggodalmát fejezi ki, az nem alkuszik, hanem néz. Harmadszor: a nagy alkut nem lehet utólag megbeszélni. Ami novemberben eldől, azt áprilisban már csak kommentálni lehet.

A félidős választás nem fordította meg a játszmát. Annyit adott, hogy a lap kissé újra osztható. Európa eddig megszokta, hogy az ablakból nézi a partit. Most először lehet esélye leülni, ha tudja, mit akar mondani, és ha egyszerre mondja.