Asztal Európának, de van-e hozzá közös hang?

Európa a jelek szerint ott lehet az orosz–ukrán tárgyalás következő fordulóján, miközben az ukrán drónok Moszkvát és a volgográdi finomítót is támadják. A meghívás még csak a küszöb: a kérdés az, mit kezd vele a kontinens.

Régi diplomáciai tapasztalat, hogy aki nincs az asztalnál, az az étlapon van. Európa az abu-dzabi egyeztetéseken nem kapott közvetlen szerepet. Most Jared Kushner, Donald Trump megbízottja szerint Moszkva és Kijev megállapodott abban, hogy a következő fordulóba európai országok is bekerülnek. Volodimir Zelenszkij szerint a kontinens „hallatni fogja a hangját”.

Kezdjük azzal, ami biztos, és azzal, ami nem. A France 24 beszámolója szerint Kushner úgy fogalmazott, hogy az európaiak nélkül nem lehet lezárni a háborút, és Vlagyimir Putyin kész kipróbálni az új formátumot. A Kreml viszont nem erősítette meg, hogy Putyin valóban beleegyezett. Egy uniós tisztviselő arról beszélt, hogy öt európai főváros és az Európai Bizottság képviselői egyeztettek az amerikai megbízottakkal, és a többoldalú találkozót hamarosan kitűzhetik. Tehát van ígéret, van amerikai közvetítő, és van egy orosz hallgatás. Ez még nem asztal, legfeljebb egy székre tett kéz.

Mit nyer Európa, ha mégis leülhet? Az első nyereség a legkézenfekvőbb: a háború tétje európai. A határok, a biztonsági garanciák, a szankciók és az újjáépítés ára nagyrészt európai kérdés. Aki ezekről dönt, de a számlát nem ő fizeti, az könnyen dönt. Aki fizet, de nem dönthet, az mellékszereplő. A bevonás ezt az aszimmetriát csökkentheti.

A második nyereség a hitelesség. Egy megállapodás, amelyet Európa is aláír, nehezebben omlik össze az első kényes ponton. Egy kizárólag Washington és Moszkva között született kompromisszumnak ott lenne a gyenge pontja, ahol Európának kell végrehajtania: a szankciók feloldásánál, a vagyonok kérdésében, a biztonsági garanciáknál.

A harmadik nyereség már csak vélemény, de szerintem a legfontosabb. Európa a saját képességeit is megtanulhatja belőle. Amíg a kontinens csak nyilatkozik, addig vendég. Ha tárgyal, akkor felelősséget is vállal. Berlin, Párizs vagy Varsó megszokta, hogy fél lábbal kívül áll. A tárgyalóasztal ezt a kényelmet megszünteti.

Most jön a kellemetlen rész. Képes-e Európa egyetlen hangon megszólalni? A forrásanyag erre nem ad választ, ezért itt a véleményemet írom. A történelmi tapasztalat nem bizakodtató. Az ukrán háború megítélésében más a perspektívája annak, aki közvetlenül Oroszország mellett él, és más annak, aki két országnyi távolságból nézi. Más a hadiipari érdeke a gyártóknak, más az energiaszámlával küszködő fogyasztóknak. Egy uniós tisztviselő öt fővárost említett, nem huszonhetet. Már ez a szám is mutatja, hogy a közös álláspont nem adott, hanem kialkudandó. Aki ötre szűkíti a kört, az hallgatólagosan elismeri, hogy a teljes kör nem működne.

A legerősebb ellenérv, amelyet komolyan kell venni: minél több szereplő ül az asztalnál, annál lassabb a megállapodás. Minden újabb fél új vétójogot, új érzékenységet és új belpolitikai kényszert hoz. Egy kétoldalú alku is nehéz, egy többoldalú még nehezebb. Aki gyors tűzszünetet akar, az joggal félhet attól, hogy az európai jelenlét lassítja a folyamatot. Ráadásul a Kreml hallgatása azt is jelentheti, hogy Moszkva a részvételt eszközként használja: ha Európa elfogad egy formátumot, később azt is el kell fogadnia, hogy az orosz fél szabja meg a feltételeit.

A másik ellenérv a valóság. A tárgyalás nem szünteti meg a háborút. Az abu-dzabi háromoldalú tárgyalások másnapján, november 13-ra virradó éjjel ukrán drónok csaptak le Moszkvára, Volgográdra és Rosztov-na-Donura. Szergej Szobjanyin főpolgármester szerint a légvédelem 105, a főváros felé tartó drónt lőtt le, de a támadó eszközök teljes száma nem ismert. Három moszkvai repülőtér forgalmát átmenetileg korlátozták, a volgográdi Lukoil-finomítóban tűz ütött ki. Zelenszkij közben újabb zavarokat jelzett a Starshield műholdas kommunikációban. Putyin pedig kemény követeléseket tart fenn, miközben egy fontos frontvárosban rövid tűzszünetet ajánlott.

Ez a kép nem ellentmondás, hanem a tárgyalás természete. Mindkét fél úgy ül le, hogy a másikra nyomást gyakorol. Ukrajna az orosz hadiipart és az olajbevételeket kiszolgáló infrastruktúrát támadja, mert ebben látja a saját alkupozíciója erősítését. Oroszország kemény feltételekkel és részleges gesztusokkal játszik. Európának tudnia kell, hogy nem egy tiszta, békés helyszínre érkezik, hanem egy mozgó frontra, ahol minden gesztus és minden csapás üzenet.

Hol áll ebben Magyarország? A forrásanyagból erre nem derül ki semmi. Nem szerepel benne, hogy a magyar kormány melyik öt főváros közé tartozik, ha egyáltalán, és az sem, mit képvisel majd az európai oldalon. Ezért nem is találgatok. A Tisza-kormány álláspontját akkor érdemes számon kérni, ha megszületik, és a tények alapján kell megítélni. Annyit viszont vállalt véleményként leírok: Magyarország akkor lesz súlyos szereplő ebben a folyamatban, ha nem csak követője, hanem formálója a közös európai álláspontnak. Ehhez kell egy világos, kiszámítható és kommunikált pozíció, amely nem azonos sem a külső elvárások gépies másolásával, sem a távolságtartással. A magyar külpolitika hagyományos kísértése a provincializmus: úgy tekinteni a háborúra, mintha az csak a belpolitika meghosszabbítása volna. Ez ebben a helyzetben luxus, amelyet a térség egyetlen országa sem engedhet meg magának.

Mit tenne Varsó? Az orosz fenyegetést elsősorban saját biztonsági kérdésként kezelné, és a garanciák felől közelítene. Berlin a stabilitás és az energiaár felől látná a dolgot. Párizs a kontinens stratégiai önállóságára akarna kilyukadni. Mindhárom igaz, és mindhárom részleges. A közös európai hang nem három beszéd összeadása, hanem három igazság sorrendbe állítása. Ez az, amit eddig a kontinens a legnehezebben tanult meg.

Az asztalhoz való ülés tehát nem győzelem, hanem vizsga. Ha Európa összehangolt prioritásokkal érkezik, kevés, de világos követeléssel, akkor valódi súlyt nyerhet. Ha tizenhét különböző nyilatkozattal, akkor azt kockáztatja, hogy a háborút nélküle zárják le, vagy ami rosszabb, vele, de az ő neve alatt. A dróntámadások közben nem várnak a diplomáciára. Az idő nem Európának dolgozik.